KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Paulie

Hungler Tímea

 

Az utóbbi időben Hollywood felvállalva a néző biológiai ismereteinek elmélyítését, tovább tágította a családi mozi kereteit, bizonyítva ezzel, mily sokrétű is az állatvilág. A négylábú kedvenceket felváltották a delfinek és a majmok, a gyerekek viszont – a siker zálogaként – megmaradtak.

A Dreamworks igazodva az előbbi tendenciához, elsőként néhány egércsaláddal (Egértanya), majd esetünkben Paulie-val, éneklő kutya helyett (lerágott csont) beszélő papagájjal rukkolt elő.

Paulie csak személyében és képességeiben különbözik jól ismert kutyaelődeitől, története viszont semmiben nem tér el a megszokott sémától: a kisgazditól elkerülve, amolyan papagáj road movie-szerűségben, mindenféle hányattatáson megy keresztül, míg végül visszatér az édes otthonba.

Filmünk e klasszikus dramaturgia jegyében, akár tisztességesen megcsinált giccs is lehetne, ha tisztességesen volna megcsinálva.

Csakhogy... Paulie kihasználva képességeit, megállás nélkül okoskodva karattyol, a film pedig igazodva főszereplőjéhez, szájbarágóan sulykolja a „szegény ember, tisztességes ember” tézist: Paulie-t egy vak özvegyasszony, egy mexikói mutatványos, majd egy takarításból élő orosz irodalomtanár karolja fel. A műalkotás helyzetét tovább súlyosbítja, hogy a papagáj – meghazudtolva az amerikai trükkmesterek mindentudását – leggyengébb pillanataiban (bőven akad neki ilyen) inkább emlékeztet a Psychóból megismert preparátumok egyikére, mint házi kedvencünkre. Mese ide, mese oda, jóból is megárt a sokk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3772