KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A halászkirály legendája

Horányi Péter

The Fisher Kingamerikai, 1991. Rendezte: Terry Gilliam. Szereplők: Jeff Bridges, Robin Williams, Ammanda Plummer. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Terry Gilliam a Monty Python felbomlása után hamar bebizonyította, hogy önállóan is képes maradandót alkotni, forgasson bár disztopikus drámát (Brazil, 12 majom), vagy vicces időutazós fantasyt (Időbanditák), a horrorral és vígjátékkal egyaránt kokettáló mesefilmet (Grimm) vagy drogfilmet (Félelem és reszketés Las Vegasban). A műfajilag színes életművet a sajátos humor és látásmód köti össze, amelyben A halászkirály legendája ritkábban hivatkozott tétel ugyan, pedig legalább annyira egyedi film, mint többi.

A halászkirály legendája kiválóságát az adja, hogy Gilliam bátran nyúl a hollywoodi dramaturgia tucatmegoldásaihoz, és oldja fel őket a saját víziójában: a „vígjátéki férfimelodráma” korántsem tekinthető bevett műfajkombinációnak. Jack Lucas (Jeff Bridges), a sikeres és arrogáns rádiós műsorvezető, egy meggondolatlan kommentjével éttermi tömegmészárlást robbant ki. Az események hatására megtörik, és bűntudatától menekülve a hajléktalanok világába keveredik. Ott találkozik Parryvel (Robin Williams), akinek a felesége a lövöldözés egyik áldozata volt, és most Jackhez hasonlóan a múlt elől menekül. Találkozásukból barátság kerekedik, és lassan megtanulják, hogy mit jelent áldozatot hozni egy másik emberért.

A film erényei, mint a legtöbb Gilliam-filmnél, ezúttal sem annyira a konkrét sztoriban, hanem a furmányos megvalósításban rejlenek. A démonaikkal küzdő két férfi történetét a rendező egy allegorizált, mágikus New York-i színtérbe helyezi. A kompozíciókat torzítja és a képeket szokatlan kameraállásokkal szürreálissá teszi, míg máskor a fényjátékai révén a jelenetek expresszionista hatásúvá válnak. Mindezek mögött azonban nem komoly és zord szerzői vízió húzódik meg, hanem egy sokárnyalatú érzékenység, amely a másik ember iránti felelősség fájdalmát sok humorral és iróniával mutatja be. A Halászkirály azért lesz rendkívül szórakoztató és szellemes, mert nem fél kicsit a feje tetejére állítani a dolgokat. Williams és Bridges tökéletesen eltalálták a szerepüket, de minden egyes karakter – legyen az a hermafrodita hajléktalan vagy egy tolószékes Tom Waits – egyedülállóan emlékezetes.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13513