KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon

Pénz és politika

Gelencsér Gábor

Alapos filológiai bevezető a Móricz-mozifilmek világába.

Ha az elveszett, töredékesen fennmaradt, illetve egy-egy regényt újra feldolgozó adaptációkat is tekintetbe vesszük, akkor a magyar írók közül Móricz Zsigmond neve tűnik fel legtöbbször mozifilmjeink főcímén, egészen pontosan tizennégyszer – s akkor még nem említettük a műveiből forgatott három rövid- és huszonnégy tévéfilmet. Hamar Péter monográfiája ebből a gazdag anyagból a Móricz-mozifilmeket dolgozza fel. Ráadásul az író jelenléte lefedi a magyar hangosfilm történetét az első egészestés szkeccsfilm – egyébként betiltott, később elveszett – epizódjától (Hány óra, Zsuzsi?, 1930) Szabó István Máriássy után ismét adaptált Rokonokjáig (2006). Még sokatmondóbb körülmény, ha figyelembe vesszük, hogy a Móricz-filmek korszak-reprezentációja is erős. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Deésy Alfréd, 1936) és a Légy jó mindhalálig (Székely István, 1936) első feldolgozása, az elveszett Szép csillag (Jelinek Imre, 1942), a Kerek Ferkó (Martonffy Emil, 1943) és a ma már csak kétharmadában látható Sári bíró (Hegedűs Tibor, 1943) az 1945 előtti, piaci szempontú, műfaji alapokon álló, szórakoztató funkciójú filmgyártás világát illusztrálja. Velük szemben a Hortobágy (Georg Höllering, 1937) ugyanezen korszak ritka és ellentmondásos művészi törekvéseiről tudósít. Az ötvenes évek sematizmusának metódusára világít rá a Forró mezők (Apáthi Imre, 1949) és az Úri muri (Bán Frigyes, 1950) aktualizáló értelmezése, míg a Rokonok első, Máriássy Félix-féle adaptációja (1954) a sematizmus meghaladásának kísérlete, hasonlóan az Égi madárhoz (Fehér Imre, 1958). Egyedül Sík Ferenc második Nem élhetek muzsikaszó nélkül-adaptációja (1978) tekinthető korszak-függetlennek, Ranódy László filmjei pedig (Légy jó mindhalálig, 1960; Árvácska, 1976) inkább az életmű szempontjából fontosak, noha az Árvácska a hetvenes évek felerősödő szerzői stílusának köszönhetően bizonyult – a monográfia szerzője szerint is – ez idáig a legjobb Móricz-filmnek. Szabó István rendszerváltás utáni (újra)aktualizáló Móricz-olvasata végül az író filmes jelenlétének töretlen továbbélését bizonyítja.

A számok és a filmtörténeti reprezentáció tükrében tehát indokolt Hamar Péter döntése, miszerint önálló könyvet szentelt a Móricz-művekből készült mozifilmeknek. S mivel e filmek elsősorban valóban nem esztétikai súlyuk, hanem megvalósulásuk gazdasági és politikai körülményei miatt jellegzetesek, elfogadható, hogy munkája mindenekelőtt filológiai indíttatású, s az esztétikai–formai szempontokat háttérbe szorítja, illetve kifejtetlenül hagyja.

A szerző kutatómunkája nagy körültekintéssel tárja fel az egyes filmek létrejöttének körülményeit mind az író, mind a gyártók, mind a filmek recepciója oldaláról (egyhelyütt például e sorok írójának korábbi dolgozatát is pontosítja). Mindaz, amit megtudunk az egyes filmek keletkezésének nemritkán kalandos történetéről, filmtörténetileg mégis kevéssé meglepő következtetésekhez vezet. Ezek szerint 1945 előtt nagyobb mértékben a pénz, kisebb mértékben a politika oltárán áldozta fel író és rendező az adaptált műveket, míg 1945 után a politika került előtérbe, amelyet csak lassan kezdtek kiszorítani a művészi szempontok. Újat inkább az jelenthet, hogy ebben – amíg tehette – miképp közreműködött maga Móricz Zsigmond. Egyszerre kiábrándító és megrendítő azokat a naplóbejegyzéseket olvasni, amelyekben a hetedik művészet iránt őszintén érdeklődő író (erről a könyv bevezető fejezete tudósít) csalódásairól számol be, ám még e csalódások előtt milyen kompromisszumokat köt az anyagi szempontok – vagy éppen második, színésznő-felesége szerephez juttatása – érdekében. Mindez kétségtelenül az irodalomtörténet része, ráadásul nem idegen Móricz életművétől, hiszen színműírói munkásságán is ez a körülmény hagyott nyomot, s nem utolsósorban magyarázatot ad a filmváltozatok művészi sikertelenségére. Ugyanez elmondható az 1945 után megvalósuló, politikai természetű „belenyúlások” következményeiről is. E tekintetben tehát a szerző alapos munkát végez. Ennek ellenére nem tekint el a filmek esztétikai vizsgálatától, továbbá nem marad meg a filológusi módszer objektív hangneménél. Ám műelemzések helyett sommás, a művek formavilágát csak felületesen érintő megállapításokat tesz, míg a korabeli kritikusokat gúnyos megjegyzésekkel illeti. E felesleges, a könyv saját logikáját sértő ballasztoktól eltekintve Hamar Péter olyan filológiai alapkutatást végzett el, amely megkönnyíti a Móricz-filmek kortárs elemzőinek és értelmezőinek a dolgát.

Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, Nyíregyháza, 2012.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11211