KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Sergio Martino: Torzó

Nevelős Zoltán

Le corpi presentano tracce di violenza carnale, 1973

 

A dramaturgiailag indokoltnál terjedelmesebb gyilkossági jelenetek, valamint több szex és meztelenség – ez a giallo sikerének kulcsa, amivel a hetvenes évek elejének e jellegzetes olasz filmműfaja helyet kapott az amerikai grindhouse-ok és autós mozik műsorán.

Sergio Martino Torzója már a főcím alatt formás női mellekkel indít: egy hármas együttlét képélességgel bűvészkedő montázsát egy kinyomott szemű játékbaba baljós képe szakítja meg, előrevetítve a sorozatgyilkosos történet jellegzetes vulgárfreudista pszichologizálással kitalált háttérsztoriját. A perugiai nyári egyetemen vagyunk, ahol csinos amerikai diáklányok itáliai művészettörténetet hallgatnak, iskolán kívül pedig helyi srácokkal keverednek szexuális kalandokba. Az első gyilkosságra alig öt percet kell várni, és máris a giallók rugójára kattog a cselekmény, és tartja folyamatos szellemi-zsigeri izgalomban a nézőt: gyanúsítottak tűnnek fel – vörös heringek egész sora, újabb gyilkosságok történnek, közben időről időre idegenforgalmi látványosságok és pucér lányok kápráztatják a szemet. A film felénél a fókuszba került lányok közül, akik még életben maradtak, egyikük rokonának vidéki villájába menekülnek. És itt jön a meglepetés, ami természetesen nem abban rejlik, hogy a gyilkos követi őket, mert az evidens, hanem, hogy 60 perc és négy gyilkosság után a film tempót vált, és brutálisan szakítva a giallo műfaji követelményeivel – a három maradék lány meggyilkolását egy pillanat alatt elintézi, ráadásul kamerán kívül –, majd a főszereplő lány, Jane (Suzy Kendall) és a gyilkos másodpercről másodpercre végigizgulható, szinte végig dialógus nélküli macska-egér játékával folytatódik.

A Torzót ma úgy emlegetik, mint a hetvenes évek végén felvirágzott slasher egyik előfutárát. Kulcsfigurái: az arctalan gyilkos (a giallók kötelező fekete kesztyűjét viselő, de két alkalommal vászonmaszkban mutatkozó gyilkos már valahol félúton van a slasherek álarcos mészárosai felé); az áldozatok, akik általában könnyelmű szexuális kalandokba bocsájtkozó lányok; valamint a túlélő lány figurája – aki kerüli a testiséget (meztelenül sem látjuk), és aki végül megpróbál túljárni a gyilkos eszén. A slashert idéző motívumok még a világtól elzárt helyszín, az elvágott telefonzsinór, a közeliben épp a veszély felé hátráló áldozat vagy a rém lidércszerű (egy szempillantás alatt nyoma vész) feltűnése.

Martino többi giallójához hasonlóan a Torzó is része Tarantino kánonjának – ami a velencei fesztivál retrospektívje óta köztudott –, de ami igazán különlegessé teszi, az átmeneti műfajisága.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 28-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9103