KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két anya

Csala Károly

Friss történet, avítt dramaturgiai fogásokkal. A vietnami és laoszi nép győzelme után, Laosz földjén búcsúztatnak egy vietnami katonát. Váratlan emléksor bomlik ki: az egyik jelenlevő asszony lelkében – thai nemzetiségű vietnami, akit még a franciák hurcoltak Laoszba – régi sebek szakadnak föl, két évtizede elvesztett kisfiára, megölt férjére emlékezik... Laoszi lánya így tudja meg, hogy csupán mostohaanyját tisztelheti benne, mivel az igazit épp e franciáktól megszökött asszony bújtatásáért gyilkolták meg a megszállók. A laoszi partizánharcok történetének néhány fényes lapja meglehetősen leegyszerűsített változatban idéződik föl a két hős anya történetével. A Vietnamból Laoszba szakadt thai asszony igazi ellenállót nevel laoszi asszonytársa leánygyermekéből – miközben rég elveszett fia a vietnami felszabadító sereg soraiban válik hős harcossá, s kerül a katonai segítségnyújtás során Laoszba. Ő az, persze hogy ő, akivel a film első kockáin találkozhatunk. A végén egymásra találnak, s anya és fia együtt indul vissza hazájába, olyan búcsúztató-finálé után, amely már tisztára a romantikus nagyopera szabálykönyvének engedelmeskedik, nem pedig a mai tárgyú realista filmelbeszélés útját-módját kutatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8154