KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Féktelenül

Kovács Ágnes

 

„Ne siess, kedves. A sorsod úgyis meg van írva!” – hangzik el többször is a filmben. Ez a slágerszöveg akár egy Chandler-regény hangulatába is beleillene. Igen, krimit látunk. És van is benne minden, ami krimibe kell: könnyűvérű leány, gazdag tudóspapával, frissen szabadult, mindenre elszánt gengszterek, akik autók elkötésével foglalkoznak legszívesebben. Lecsúszott, tehetségtelen tanítvány, aki reménytelenül szerelmes a professzor lányába. Természetesen vannak pozitív szereplők is: alapvetően becsületes, ám befolyásolható fiú, aki a banda markába kerül, szép, fiatal rendőrnő, aki a fiú fogadott nővére, valamint a fiatal, markáns arcú, kék szemű nyomozó. A rendőrnő és a nyomozó „véletlenül” kollégák és „véletlenül” szerelmesek egymásba. Nekik kell üldözniük a bűnözők közé keveredett rokon fiút. A jók és a rosszak, mint afféle tíz kicsi néger a film első percétől kezdve nem tudnak megszabadulni egymástól – pedig csak egy „hecc” hozza őket össze.

A cselekmény is krimibe illő: autós üldözés, nővetkőztetés a sötét erdőben, zsarolás késsel, levéllel, pénz, fekete diplomatatáska. S persze a gyilkos fegyver, amely kimerevített képen lövelli lángvörös tüzet az éppen jó útra térni készülő áldozatra... Csak az a kár, hogy a pisztoly is „véletlenül” került a gyilkos kezébe. Végül kiderül, hogy a gengszterek is amúgy véletlenül keverednek bele a gyilkosságba. Persze ezek a rosszéletűek félelmetes külsejük ellenére sem a Vörös kányafa alvilági figurái.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5710