KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullázó kedélyek

Kövesdy Gábor

 

Mókás, de úgy látszik, igaz: Hollywoodtól kell megtanulnunk azt is, hogyan kell filmet csinálni, ha vékony a buksza. Először is kössük össze a kellemest a hasznossal: könnyű nyári forgatás az óceán partján, egyetlen helyszínen, két díszletben, három színésszel, statisztéria nélkül. Másodszor pedig használjuk azt, amink van: szaktudásunkat és tehetségünket. Így aztán ebben a fekete komédia és pszichothriller közt kalandozó szórakoztató filmben alkalmunk nyílik megfigyelni, hogyan dolgozik néhány kihalófélben lévő mesterség – forgatókönyvírás, dramaturgia, színészet – művelője.

Itt van mindjárt a történetmesélés, mely képzeljék, fordulatos. A hirtelen irányváltások, ahogy kell, váratlanok, mégis előkészítettnek és utólag logikusnak érezzük őket. A rendező úgy képes meglepni a nézőt, hogy közben megajándékozza őt a ráismerés örömével. Az írónak pedig arra is marad ereje, hogy történetét végül jótékony-ironikus zárójelbe tegye. A filmet egyetlen színész, a nagyszerű Harvey Keitel viszi a vállán, remekül hozva a betegesen túlféltő férjtől a megszállott gyilkosig terjedő szerepskálát. Amellett, hogy jó színész, könnyű dolga is van: valamennyi szerepvariáns jól megírt, és lélektanilag kellően motivált. A történet logikusan végiggondolt és arányosan felépített. A fordulópontokon gondosan előkészített és előre pontosan kiszámított hatású patronok robbannak, nem tévesztve el a kívánt hatást. A film egészének dramaturgiája egyébként a klasszikus dominóelven működik: ha meggyújtasz egy gyufaszálat, elég egy madzag, mitől kiborul egy vödör víz, annak súlyától átbillen egy palló, az lecsapódva megnyom egy gombot, mely üzembe helyez egy masinát, mely két perc múltán ágyadba repíti az aranybarna reggeli pirítóst. Hogy egyszerűbb lenne kisétálni a konyhába és elővenni a kétszersültet? És hol marad akkor a játék, a szellem és az alkotás öröme? Ezzel a filmmel is így vagyunk: nincs sok haszna, de jólesik nézni. Az ábécét mondja fel, s talán ezért szomorú látni nekünk, hogy mennyi mindent lehetne – igaz, nem a nézőknek – tanulni belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1646