KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét különleges megbízott

Loránd Gábor

 

Fehér nyuszi ül az úszó fatörzsön, mögötte partizán rejtőzik. Náci tiszt szórakozás gyanánt géppisztollyal hat és fél méterről rálő; körülbelül huszonöt töltényt pazarol el, míg eltalálja – a katonát, bár a nyúlra célzott, mivel a katonát a fatörzs takarja, úgyhogy nem is láthatta.

Ebben a rövid jelenetben sűrítve található meg ennek a második világháborús kalandfilmnek számos gyengéje. Egy hídfőállásnál szovjet sorozatvető süllyed el a folyóban; negyven tank, több száz német katona bevetésével próbálják megszerezni a fontos titkot képező hadizsákmányt. Mi őszintén szurkolunk annak a hét különlegesen kiképzett szovjet ejtőernyősnek, akik ezt megakadályozzák, csak abban kételkedünk egy kicsit, hogy mindez a valóságban is ilyen egyszerűen ment – bár ilyen egyszerű lett volna... Kétségkívül szimpatikus hőseink ugyanis mindenkit megsemmisítenek, akit kell, egyetlen veszteségüknek is csupán a fenti véletlen az oka. Az osztag a sors különös kegye folytán néhány könnyedén letudott csetepatétól eltekintve abszolút szabadon közlekedhet a folyóparti erdőben, egészen a fél német hadsereg által őrzött célig. A németek pedig vagy épp máshol tartózkodnak, vagy – mint láttuk – csapnivalóan lőnek, így lesz aztán a történet a szokványosnál is szokványosabb, alkotói-emberi konfliktusokkal, jellemábrázolással, dramaturgiai ötletekkel eleve nem is bajlódtak, ezért már a mozi előcsarnokában elfelejtjük az egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7435