KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katonadolog

Lajta Gábor

 

Nem tigrisképű náci hóhért, hanem egy tejfelesszájú egyetemista közkatonát ejt foglyul egy szintén kölyökképű orosz baka. Majd – foglyát szélnek eresztve – sodródik tovább a hadszíntéren. A film, amelynek „életképek a háborúból” lehetne az alcíme, stílusváltást jelez.

Az eposzi vagy drámai hangvétel helyett egy újabban felbukkanó alkotómódszer a szovjet háborús filmekben a kisrealizmus, amely a környezet és az emberek jellemzésére egyaránt vonatkozik. A film készítői ügyelnek arra, hogy a háttérben mindig történjék valami, s a kamera is sokszor elkalandozik, kitart egy víztócsán, békán vagy éppen egy kismacskán. A hősök, ha végső soron nemes érzelmek dobogtatják is szívüket, gyarló mivoltukban jelennek meg; rengeteget köpködnek, csúnyán beszélnek s általában tétovábbak, darabosabbak, mint ahogy azt megszoktuk.

Kérdés, hogy használ-e mindez a filmnek. Így, belső erő híján nem. Ez a játék- és filmstílus már eredeti amerikai formájában sem volt mindig meggyőző. Hiába játszanak tehetségesen a Katonadolog színészei, hiába a biztos, egyenletes kamerakezelés, a csinált valóság repedt burokként válik le a háborús közhelyekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7042