KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Futásod véget ér

Schubert Gusztáv

1945 májusa. Valahol egy lengyel vasútállomáson riadt, elcsigázott férfiak várakoznak. Hadifoglyok. Németek. Őreik kimért mozdulataiban érződik a féken tartott gyűlölet. Vége a háborúnak? Mark Niebuhr számára most kezdődik csak igazán. A fiút kiléptetik a sorból: egy lublini asszony benne véli felismerni a leányát agyonlövő SS-katonát. Börtönbe zárják. Megfélemlítik, megalázzák. Veszélyes munkát bíznak rá, hátha odavész... Egy ártatlan német kálváriáját látjuk? Történetet, mely eleven példával próbálja cáfolni az igaztalan vádat: „minden német felelős a történtekért?” Ez a film másfajta módszerrel kísérletezik, nem az egyén karakterére figyel (Niebuhrnak se bűne, se erénye... jedermann), hanem a világéra. A főhős szerepe, akár az indikátoré, megmutatja a közeg igazi természetét. Szenvedéseivel jelzi, ha hallgatnak is a fegyverek, azért az erőszak ezer alakban tovább él, a háború mindenkit megfertőzött: megszállót és hazafit, vesztest és győztest egyaránt. A rendezés nem kivételek felsorolásával tagadja meg a „közös bűn”-elvet, hanem azzal, hogy – Borowski, Pilinszky példája nyomán – érvényességét terjeszti ki: nem egyetlen nép, de az egész emberiség vesztette el ártatlanságát ebben a világégésben. E gondolat kihordásához nem mindennapi pszichikai-művészi erőfeszítésre van szükség, így nem meglepő, hogy a film egy idő után veszít erejéből, egyre irodalmiasabbá válik, mind több börtönfilmes közhely tűnik fel benne. Niebuhr közös cellába kerül a lengyelországi vérengzések tetteseivel, a bűnösök között valóban kivétellé, az ártatlanság megtestesülésévé egyszerűsödik. Fränk Beyer vállalkozása, következetlenségei ellenére is, figyelemre méltó mű. Előfutára az NDK-beli filmművészet remélt megújulásának?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6491