KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Minőségi csere

Máté J. György

 

A magyar néző egyetlen szerény következtetést vonhat le a kubai filmből: nemcsak nálunk, ott is van lakásprobléma. Ehhez az információhoz soványka történet járul, olyan helyzetkomikummal, amelyen el se mosolyodunk. A „komikus” jelenetek főleg szerelmi belharcokból adódnak, elsősorban azon kéne mulatnunk, milyen nevetséges az, amikor valaki ügyetlenül udvarol egy lánynak: a kávét, amit forrón szeret inni, hidegen is elfogadja, aztán végső kétségbeesésében a virágföldbe önti a maradékot.

A film legszínesebb figurája: a másfél órát végigüvöltő, sosem nyugvó, fáradhatatlan anya, aki termetes keblével minden lakásba befurakszik, mindenkit mindenre rá tud beszélni, egy öreg süket nénit még arra is, hogy többszintes villáját elcserélje valami sokkal rosszabb lakásra. A hústorony nem hagy senkit sem szóhoz jutni, arcán bájosán torz mosollyal rendelkezik élet és lakás felett. Igen, ő a Nagy Átrázó, az egyetlen „művész” a filmben. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy csak így lehet felszínen maradni. A többiek sajnos elég sematikus figurák: két fiatal nő, akit csak a szerelmi boldogulás érdekel, egy törtető tervező, aki ráadásul még rossz szakember is, valamint egy visszahúzódó, főleg a munkájának élő építész.

A nagy kavarodásban, a szerelmi káoszban a film végére rend teremtődik. A szereplők hirtelen meglátják magukat a tévében, hiszen minden film róluk, a boldogulni akaró emberekről szól. Aztán felkelnek a fotelból, és kezdődik minden elölről. Mindenki megkapja, amit megérdemelt, csak a néző nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5708