KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állj, vagy jövök!

Korcsog Balázs

 

Az utóbbi hónapok akciófilmjei közül a Briliáns csapda és A Thomas Crowne-ügy története is a műkincsrablás körül bonyolódik – a műfaj egyik legújabb opusa, az Állj, vagy jövök! szintén ezt a témát járja körül, az irány ezúttal Los Angeles. A filmben azonban LA korántsem az angyalok városa, hiszen a metropolisz alvilági életébe, rabló- és tolvajvilágába csöppenünk. Ám a film a város rendőr- és rablóvilágát nem pusztán az akciófilmek szokványos – látványos, izgalmas és fordulatos – módján dolgozza föl, hanem – önmagát sem komolyan véve – akcióvígjátékként ábrázolja, s ez a produkció legfőbb erénye!

A film története egy értékes drágakő elrablásával kezdődik, amit rabló hősünk, menekülés közben egy épülő irodaházban rejt el. Később derül ki, hogy az épület a Los Angeles-i rendőrség irodája lesz, így be kell épülnie a rendőrnyomozók közé, hogy a gyémántot visszaszerezhesse. Így is lesz, és nemhiába mondják, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr – belőle is egykettőre szuperzsaru válik, ő lesz a rendőrfőnök szeme fénye és a rendőrség büszkesége.

A film cselekménye ettől kezdve két szálon fut: a rabló keresi a gyémántot az irodában, miközben bravúrosan oldja meg a rá bízott bűnügyeket. A rendőrségi epizódok és a briliáns keresésének váltakozása után a film végső akciósorozatában a két cselekményszál egymásba fonódik: hősünk leszámol a legádázabb bűnözőkkel és – visszaszerzi a gyémántot is. Lelepleződik, ám kollégái futni hagyják: irány Mexikó!

Az egész film – az akcióvígjáték műfaji sajátosságaiból adódóan – a helyzet- és jellemkomikumra, s gyakorlatilag egy főszereplős produkcióként Martin Lawrence alakítására épül, a la Bad Boys – mire jók a rosszfiúk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4638