KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eltörölt fiú

Kránicz Bence

Boy Erased – amerikai, 2018. Rendezte: Joel Edgerton. Szereplők: Lucas Hedges, Nicole Kidman, Russell Crowe. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

 

A homoszexuális késztetéseket érző, de azokat elutasító emberek gyakran minden bizalmukat a reparatív, vagyis helyreállító terápiába vetik. Akik felkeresik ezeket a foglalkozásokat, jellemzően erősen vallásosak, a családjuk is abba az irányba tolja őket, hogy a melegségről „le lehet szokni”, nem muszáj engedni a „bűnös gondolatok csábításának”. Az Egyesült Államokban, ahol a fundamentalista kisegyházak nagyszerűen megférnek a szabadpiaci kapitalizmussal, a mai napig jövedelmező üzletet jelentenek a hatóságok által sandán szemlélt, de harminchat államban jelenleg is engedélyezett átnevelő táborok. Ezek működésmódjáról, gyakran súlyos lelki sebeket ejtő módszereiről nemrég két, díjszezonra időzített film is hírt adott: a Cameron Post rossz nevelése női, a két Golden Globe-ra jelölt Eltörölt fiú férfi szemszögből mutatta be, mit nyerhetnek, de főleg, mit veszíthetnek a terápia alanyai.

A két filmet rokonítja, hogy tinédzser hősei miatt a nevelődési történetek jelentős tematikai hagyományát folytatják, miközben a terápiás miliő bemutatása – és természetesen az alkotók érezhető állásfoglalása – révén olyan helyzeteket, dramaturgiai fordulatokat használnak, amelyek a börtönfilmekből ismerősek. Az Eltörölt fiú komoly sztárokkal (Russel Crowe, Nicole Kidman) és fajsúlyos alakításokkal bástyázza körbe a lelkész apja által átnevelő foglalkozásra küldött arkansasi egyetemista történetét, akit a frissen berobbant Lucas Hedges (A régi város, Három óriásplakát Ebbing határában) alakít, imponáló egyszerűséggel, a látványos érzelemkitöréseket kerülő technikával. Ám a hasonló mozikban, amelyek elődei között a negyvenes-ötvenes évek Hollywoodjának „problémafilmjeit” (az alkoholizmusról szóló Férfiszenvedélyt, a szakszervezeti ügyeket tárgyaló A rakpartont) említhetjük, mindig kényes kérdés, hogy nem nehezíti-e el a súlyos társadalmi téma a privát történetet. Kivételes rendezői arányérzék és stilizáló erő szükségeltetik hozzá, hogy a didaxis ne váljék a művészet kárára. Joel Edgerton sejthetően nem is akart az említett klasszikusokhoz mérhető munkát készíteni, mindössze tisztességesen és alaposan be akarta mutatni a helyreállító terápiák világát és társadalmi kontextusát. Noha színészként jóval ismertebb, mint rendezőként, Edgerton karrierje ausztráliai kezdete óta közös filmkészítő műhelyben, „mindenesként” dolgozik együtt testvérével és néhány közeli kollégájával – köztük David Michôddal –, tapasztalatának és ízlésének hála pedig visszafogottan, jóval a giccshatáron innen képes fogalmazni. Az Eltörölt fiú elsősorban a téma iránt érdeklődőknek ajánlott, ahhoz ugyanis igen jó bevezetőként szolgál, de szolid hollywoodi identitásdrámaként is megállja a helyét.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14285