PapírmoziA halál angyalaiPapírmoziKránicz Bence
Dampyr, Dylan Dog és Dragonero
után újabb és talán a legfontosabb débetűs olasz képregényhős jutott el a
magyar olvasókhoz. Ezzel a műfaji választék is kiszélesedett: az Olaszországban
1962 óta futó, itthon válogatott epizódokkal bemutatkozó Diabolikban nem fantasy vagy bűnügyi horrortörténetek jelennek meg,
hanem egy mesterbűnöző kalandjai. Önbíráskodó antihőse révén a sorozat
meghonosította a fumetti neri
alzsánerét: a címszereplő nemcsak gátlástalan tolvaj – nagyvonalú stílusa és
csavaros tervei miatt Arsène Lupin rokona –, hanem magánnyomozó és hóhér is,
aki rendre leszámol a nála nagyobb gazemberekkel.
Diabolikot két milánói nővér, a
könyvkiadóként, szerkesztőként dolgozó Angela és Luciana Giussani találta ki,
az első írók üzleti megközelítése pedig meg is látszik a szérián. Teremtményük
a tökéletes plebejus hős: a Mission:
Impossible sorozatban visszaköszönő, élethű maszkjai miatt Diaboliknak
bejárása van az arisztokrácia köreibe, és folyton leleplezi sötét üzelmeiket. A
gazdagok megérdemlik, hogy kirabolják őket, olykor pedig az életükkel kell
fizetniük bűneikért, a környezetszennyezéssel (a Mérgek szigete című epizódban) vagy gyerekpornó terjesztésével (a Szörnyek rejtekhelye fejezetben) együtt
elkövetett gyilkosságokért. Az oldalanként két-három képpanelből álló, gyorsan
olvasható történetek lendületesek, egyszerűek és kegyetlenek – az olasz
tömegkultúra jellegzetes darabjaként a Diabolik
minden értelemben olcsó, de voltaképpen ellenállhatatlan.
Ahogy Európában Diabolik, úgy
Amerikában a Fenegyerek kalandjaiban is eljött a pont, amikor a főhős akut
társadalmi problémákkal szembesült. Daredevil karakterét a
szuperhősképregényekbe csempészett közéleti reflexiók alapvetően átformálták a
nyolcvanas években. Ebben Frank Millernek jutott úttörő szerep, aki előbb
rajzolóként, majd íróként is átvette a sorozatot, címszereplőjét pedig a
felhőkarcolók tetejéről talajközelbe hozta. Az Újjászületés című, 1986-ban – vagyis Miller korszakos jelentőségű
Batman-képregényével, A sötét lovag
visszatérrel egy évben – megjelent Fenegyerek-történetben voltaképpen a
zord világ gyűri maga alá a főhőst, amikor volt szerelme, a drogfüggővé vált
Karen Page egy adag heroinért cserébe árulja el a szuperhős valódi nevét. Ellensége,
a Vezér ezek után módszeresen tönkreteszi és kis híján az őrületbe taszítja
Matt Murdockot, aki szó szerint és jelképesen is mélyre merül, hogy aztán
bosszút állhasson.
A történet színhelye, a New
York-i Hell’s Kitchen Miller megközelítésében szinte semmiben nem különbözik
későbbi sorozata, a Sin City címadó
városától: a bűn, a korrupció és a szenvedés minden háztömböt megmételyez. Noha
ez a hard-boiled szemlélet a paródia
határán billeg, Miller dramaturgiai érzéke ma is lenyűgöző. Rajzolóként pedig
saját tökéletes helyettesét, David Mazzuchellit instruálhatta, aki a
panelkezelés, a testek dinamikus mozgatása és a fény-árnyék hatások
tekintetében is híven alkalmazkodott Miller stílusához, hogy aztán az egy évvel
később, ugyancsak közösen készített Batman:
Első évet már határozottabban a saját képére formálja. Bár a
szuperhősműfajtól az Újjászületés
után nem sokkal mindkét alkotó elbúcsúzott, itt még erejük teljében készítették
el azt a Fenegyerek-történetet, amely a mai napig a legfontosabb
referenciapontot jelenti a sorozat alkotói számára.
Miller Fenegyerekéhez hasonlóan
Neil Gaiman Sandmanje is a nyolcvanas évek jellegzetes figurája: az álmok ura,
akinek posztmodern történeteiben antik és kortárs mítoszok, pop- és elitkultúra
keveredik. A sikerrel az író lehetőséget kapott rá, hogy kibővítse a Sandman világát, így jelenhettek meg
saját füzetei a széria egyik legnépszerűbb karakterének, Halálnak is. A véletlenül
sem kaszásként, inkább kedves, kissé elvarázsolt fiatal nőként ábrázolt figura
végső feladata egyértelmű, ezért saját történeteiben is a háttérbe húzódik, és
elnézően figyeli a halandók gyarlóságait. A magyarul megjelent album
tartalmazza Gaiman összes Halál-képregényét,
köztük két háromrészes sorozatot: az egyikben egy halálvágyas kamaszfiú, a
másikban egy elhidegülőben lévő leszbikus pár tagjai az igazi főszereplők. Az
író szokása szerint részvéttel és szeretettel kezeli esendő karaktereit, emiatt
érezhetjük úgy, hogy újraolvasni is érdemes ezeket a gazdag és okos
történeteket.
Mario Gomboli és mások: Diabolik
1-3. Fekete-fehér, puhafedeles, részenként 124 oldal. Kiadó: Anagram.
Frank Miller – David
Mazzuchelli: Fenegyerek – Újjászületés. Színes, keményfedeles, 192 oldal.
Kiadó: Hachette.
Neil Gaiman – Chris Bachalo és
mások: Death – Halál. Színes, keményfedeles, 312 oldal. Kiadó: Fumax.
Kránicz Bence
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
