KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltári baki

Alföldi Nóra

Jour J – francia, 2017. Rendező: Reem Kherici. Írta: Stéphane Kazandjian és Reem Kherici. Kép: Pierre-Hugues Galien. Szereplők: Reem Kherici (Juliette), Nicolas Duvauchelle (Mathias), Julia Piaton (Alexia), Sylvie Testud (Clarisse), François-Xavier Demasion (Ben). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.

A romkomok háza táján nincs jobb cselekményszervező elem egy esküvőnél, elvégre a nők életében látszólag minden erre fut ki: egy lánynak nem is lehet más kívánsága, mint hogy a nagybetűs álomnapon fehér tütübe bugyolálva lépdelhessen szíve választottja felé. Az Oltári baki című film ügyesen habcsókba öntött ám kissé karcos koncepciójáról mindent elárul, hogy főhősnője számára pont nem ez a beteljesülésre váró ábránd. Juliette inkább a másik végéről közelíti meg a helyzetet: esküvőket szervez, saját szórakozására alkalmanként egyéjszakás kalandokba bocsátkozik, egyébként alkoholista anyjáról gondoskodik és minden erejével azon van, hogy független nőként élje életét. Úgy tűnik, ezzel rendben is vannak a dolgok a nála – ám mindennapjaiban kisebb zavar támad, amikor friss egyéjszakás kalandja kényszerűségből őt bízza meg az esküvőjének szervezésével, ráadásul a menyasszony Juliette gyerekkori mumusa.

A film innentől kezdve egyrészt félreértések és jellegzetesen franciás hisztik kacagtató vígjátéka, másrészt Reem Kherici főszereplő-rendezőnő meglepően drámai és megható utazása a 21. századi női lélek rejtelmeibe, ahol az apróságokat is gyermekkori frusztrációk, apakomplexussal teli gondolatok kísérnek. Az Oltári baki kedves gesztusaival, megkapó motívumvilágával és lendületes vonalvezetésével színvonalas mese a felnőni nehezen tudó harmincasokról, és mivel mindent kicsit idézőjelbe tesz, meglepően jól működnek az egyébként visszatetsző értékrombolós-poénok, mi több a hímsoviniszta megállapítások is. A film nyitó-teóriája az, hogy minél szebb egy nő, annál bolondabb és minél alacsonyabb annál sátánibb, mert közel van a pokolhoz. Kherici rendezőasszony történetesen alacsony és gyönyörű – nincs is üdítőbb annál, amikor egy francia vígjáték képes az öniróniára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13285