KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hamisító

Kránicz Bence

The Forger – amerikai, 2014. Rendezte: Philip Martin. Szereplők: John Travolta, Tye Sheridan, Christopher Plummer. Forgalmazó: ADS Service. 94 perc.

 

A műkincshamisításról szóló filmek különleges helyet töltenek be a heistfilmek és szélhámostörténetek sorában. Találkozni az igazi, auratikus művészettel, majd ellopni, lemásolni azt: csábító ebből az alaphelyzetből az iparosított hollywoodi termelés kritikáját kibontani (mint Alan Rudolph A modernekben), öntudatos szerzői állásfoglalást tenni (hasonlóan a kiváló Incognitót jegyző John Badhamhez), vagy a remake-stratégiára vonatkozó önironikus kommentárral kísérni a nem először látott sztorit (ahogy tették a Coen testvérek a Dől a moné forgatókönyvében – lásd a Filmvilág 2014/4. számát).

Az elsőfilmes Philip Martin és a korábban főleg kétes minőségű horrorokat író Richard Ovidio közös munkájában az efféle szellemes és kreatív önreflexiónak nyomát sem lelni. A hamisítóban magától értetődik, hogy a börtönből frissen szabaduló megélhetési bűnöző, Ray közel zseniális festő is egyben, aki némi rákészüléssel két este alatt tökéletes másolatot készít a Nő esernyővel Monet-klasszikusáról. Mint minden képhamisító-filmben, az alkotók itt is a cselekmény áhítatos kulcspillanatának szánják a másolás aktusát – melyhez természetesen korhű festék és ecset, valamint XIX. századi vászon dukál –, azonban jelzésértékűen rövidre szabják a vonatkozó jelenetet, mintha a főhős álmából keltve is képes lenne erre a teljesítményre.

Meglepő húzás, de Martint és íróját a képhamisítás heist-szálánál sokkal jobban izgatja Ray és rákos fia kapcsolata. Noha a szentimentális giccs veszélye fenyeget, a betegséget egyszerű eszközökkel, a hatásvadászattól tartózkodva ábrázolják a készítők, akik sokat köszönhetnek a remek fiatal színész, Tye Sheridan (Joe) visszafogott alakításának. A főszereppel birkózó John Travolta ugyanakkor keményöklű kisbűnözőként, tehetséges másolóként és igyekvő apaként sem elég meggyőző. Ahogy színész és karakter hiteltelenné válnak a széttartó szerepek sokaságában, úgy a film is több műfaj és stílus lehetőségét villantja fel, ám ezek egyikét sem képviselik és viszik végig következetesen az alkotók. A végeredmény így lapos és erőtlen.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12604