KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Az öt sereg csatája

Rusznyák Csaba

The Hobbit: The Battle of the Five Armies – amerikai-új-zélandi, 2014. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Andy Serkis (Gollum). Gyártó: New Line Cinema / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 144 perc.

Tolkien könyvének monumentális filmtrilógiává dagasztása már az eddigiek alapján is erősen megkérdőjelezhető volt, de a zárlatra válik csak igazán egyértelművé a koncepció tévedése. Az öt sereg csatájára még az alapművet toldozó mellékszálakkal együtt sem jutott elég cselekmény (cirka 140 percével ez a legrövidebb Középfölde-film), így dramaturgiailag olyan, mint A jedi visszatér: az elején gyorsan feloldják az előd cliffhangereit, majd jön a végső összecsapás.

De amíg A jedi visszatérnek csak egy maroknyi szereplő útját kellett elegyengetnie a stáblistáig, addig Peter Jackson terhes (és kínos) szerelmi szállal, felszínes apa-fiú konfliktussal, a barátság és az árulás motívumaival zsonglőrködve, egy egész sereg karakterrel kénytelen foglalkozni. Néhányukra feleslegesen sok időt szán, másokat ellenben teljesen méltatlanul, röpke búcsú nélkül veszejt el a vágószoba forgatagában – még maga Bilbó és Gandalf is mellékvágányon zakatolja végig a játékidőt.

A fókusz a törpcsapat vezérén, az arany által megrészegített Thorinon van, akinek hanyatlása és őrülete jóval hangsúlyosabb és sötétebb, mint a könyvben, ez pedig kivételesen jól sül el: Bilbó helyett most ő a néző érzelmi kapcsolódási pontja a cselekményhez, megváltástörténetének beteljesülése csaknem katartikus eredménnyel jár.

Azonban a trilógia befejező része is kényszerűen meg akar felelni A Gyűrűk Ura-adaptáció monumentalitásának, és ezt a terhet még itt, a célegyenesben sem tudja levetni magáról: eluralkodik a karaktereken, a sztoriszálakon, az atmoszférán, ráadásul egy sajátosan bizarr szituációt is szül. A címbeli csata, legyen bármily grandiózus, csak homokozóbeli torzsalkodás az előd roppant csörtéihez képest – és ennek, tekintve, hogy A hobbit eredendően egy jóval lazább, kedvesebb és „kisebb” mű, mint a Gyűrűháború eposza, nem kellene problémának lennie, az említett erőlködés miatt mégis az. És Jackson ezt csakis saját magának köszönheti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12080