KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hosszú út lefelé

Varró Attila

A Long Way Down – brit, 2014. Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Nick Hornby regényéből Jack Thorne. Kép: Ben Davis. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Pierce Brosnan (Sharp), Imogen Poots (Jess), Toni Collette (Maureen), Aaron Paul (JJ). Gyártó: Wildgaze Films. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Nick Hornby könyvben és vásznon egyaránt sikeres Fixáció-trilógiája késői serdülés-történeteivel a társas kapcsolatokat jelölte meg kiútként a megszállottság szigetlétéből, legyen az pop, foci, nőcsábászat: ötödik regénye, a Hosszú út lefelé látszólag ugyanezt a menekülőpályát nyitja meg négy életunt hőse számára, akik egy londoni felhőkarcoló tetején összetalálkozva úgy döntenek, hat hétre felfüggesztik a nagy ugrást, hogy a hosszabb utat választva, egymás megértésén/segítésén át térjenek vissza a földre. Hornby azonban mind a kétértelmű címmel, mind a végkifejlet sötét tónusaival jelezte, hogy ezen a ponton már több kell a sikerhez egy kiskölyök segítésénél vagy új zenei pályánál – sőt négy narrátor-karaktere az emberi összefogás metaforája helyett inkább egy-egy oldalát jelenti a szerző egyszemélyes démonának: a médiacélponttá vált tévés celeb a hírnév átkát, a kétségek gyötörte édesanya a fogyatékos gyerek nevelését, a frusztrált fruska a hiábavaló lázadásokat, a depressziós amerikai rocker pedig a művészi kudarcot.

Eddigi két esküvői komédiájából ítélve (Szívrablók, Tökéletes terv) a francia Pascal Chaumeil legfeljebb a popslágerek iránti rajongásban osztozik az angol íróval: hőspárosai egzotikus kalandok közepette, roppant valószínűtlen konfliktusok ellenében csapódnak össze a happy endre, leharcolt legénylakások kanapéin zajló keserű élveboncolások helyett a Szerelem angyalszárnyain suhanva ötcsillagos szállodák közt. Így aztán alig meglepő, hogy mit sem tudott kezdeni a kezébe adott sűrű, rögszagú alapanyaggal, és az érdes Hornby-humor megszelídítésén túl könnyed tanmesét kanyarított belőle az Életben rejlő értékek felismeréséről, nem csak kiejtve a legdrámaibb fordulatokat (megrázó anyai felismeréstől a csoportos intervenció fiaskójáig), de akár visszájára fordítva őket (lásd az ismeretlen öngyilkosságából írt könnyes megmentést). Míg a gall elődök óvatos szubverzitása is hiányzik a brit bérmunkából: immár bőven elég egy románc és pár pszichológus az ölmeleg epilógushoz, a légvonalnál is rövidebb útra szavazva a lélekemeléshez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11901