KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem másképp

Kolozsi László

Legaturi Bolnavicioase – román, 2006. Rendezte: Tudor Giurgiu. Írta: Cecilia Stefanescu és Razvan Radulescu. Kép: Alexandru Sterian. Zene: Vlaicu Golcea. Szereplők: Ioana Barbu (Alex), Maria Popistasu (Kiki), Tudor Chirila (Sandu) Mircea Diaconu (Dragnea), Catalina Murgea (Benes). Gyártó: Libra Film. Forgalmazó: Új Budapest. Feliratos. 84 perc.

 

A Szerelem másképp - az eredeti cím is erre utal - a szerelem egy beteges alfajáról értekezik. Cecilia Stefanescu regényéből Tudor Giurgiu készített a díjakat beseprő román filmtermés javánál valamivel szerényebb, körülbelül a 4 hónap, 3 hét, 2 nap derekáig érő filmet. Ha máshonnan nem, Richard Wagner tetralógiájából tudhatjuk, hogy a testvérszerelemnek komolyak a következményei: a beteges vágy kéz a kézben jár a tragédiával; nyoma eltörölhetetlen, ha máshol nem, hát a génekben megmarad. A Wälsung-vér nem csak Thomas Mann-nál téma, de a film egyik (kényelmetlenül hamis) jelenetében emlegetett Chateaubriand-nál is. Mundruczó Kornél Deltája szintúgy rokona a román filmnek. De a legközvetlenebb – már-már vérfertőző - viszonyban Bertolucci Álmodozókjával van. Ezekre jobban hasonlít, mint a Lazarescu úr feledhetetlen haláláról szóló opusra.

A rendező és operatőre a román filmektől megszokott magas színvonalon festi le a román vidéket, a nagyvárosok, Bukarest pusztuló házait, a szigorú lakótömböket. A két fiatal színésznő természetes és őszinte játéka úgy illik a keserű miliőbe, ahogy a vidéki állatorvos háza elé a kovácsoltvas maradékból és beton székely kapuból ötvözött otromba idom – Giurgiu csak a lényeggel marad adós: nem derül ki, milyen tétje van a fővárosi lány és nővére (egy ismert román énekes, Tudor Chirila alakítja) bizarr kapcsolatának. A film moralizálása legalább olyan olcsó, mint a román konyak – ami egy vacsorán elő is kerül. Nem derül ki, a két lány szerelme miért és miben más, mint a testvéreké. Nem derül ki, Giurgiu felemet ujjal prédikálni akart-e – a város romlottságáról, a generációk közötti meg nem értésről –, vagy csak pasztellképet akart festeni a román életről. Az alakok mindenesetre kicsit elmosódottak. De az utcaképek, a lakások megrendítően hitelesek. Csupa ismerős táj. Vizes falak, osztott lakások, harmincéves bútorok. Nagyvárosi dugók. Minden szomorú…

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9421