KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nyolc tanú

Baski Sándor

Vantage Point – amerikai, 2008. Rendezte: Pete Travis. Írta: Barry Levy. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Dennis Quaid (Thomas Barnes), Matthew Fox (Kent Taylor), Sigourney Weaver (Rex), Forest Whitaker (Howard Lewis), William Hurt (Ashton), Edgar Ramirez (Javier). Gyártó: Original Film / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 90 perc.

 

A 93-as Célkeresztben című filmben még egy honfitársa akarta meggyilkolni az amerikai elnököt, négy évvel később, Az elnök különgépében már oroszok voltak a soros rosszfiúk, mi sem természetesebb, hogy az ország első emberével ezúttal egy iraki illetőségű terrorista akar végezni. A Nyolc tanúban találhatunk pikáns politikai áthallásokat bőséggel – az elnök tanácsadója például arról igyekszik meggyőzni főnökét, hogy a terrorveszélyre egy arab ország bombázásával reagáljon –, mindezek azonban csak kötelező, a paranoia-mozik divatja által diktált díszítőelemei az alapjában véve akcióthrillerként funkcionáló filmnek. Az alkotók épp ezért sem az indítékokkal, sem expozícióval nem bíbelődnek sokat, rögtön az első jelenetben tanúi lehetünk, ahogy a spanyolországbeli Salamanca főterén tartott tömeggyűlésen valakik lelövik az elnököt, majd felrobbantják a Plaza Mayor patinás épületét. A titkosszolgálat embereire hárul a feladat, hogy a kamerák felvételeire támaszkodva kiderítsék, kik és honnan tüzeltek.

Az alapötletet, amellyel már De Palma is eljátszott Az utolsó dobásban, a Vihar kapujában elbeszélőtechnikája hivatott újszerűvé varázsolni. Ugyanazt az eseményt nyolcszor nézhetjük végig, nyolc különböző szereplő szemszögéből, hogy végül a véletlen-dramaturgia szabályai szerint egyetlen pontban fusson össze minden szál. A szerkezetből fakadóan nagyjából 10 perces, szabályos cliffhangerekkel végződő blokkokra tagolódik a film, a tempó így másodpercekre sem csökken, a finálé városkép-romboló autósüldözése pedig állja a versenyt a Bourne-trilógia bármelyik hasonló jelenetével. Míg azonban Greengrassnél a formai játékok képesek feledtetni a történet kevésbé hiteles pontjait, a Nyolc tanú esetében nincs az a bravúros forgatókönyvírói lelemény, amely leplezni tudná a cselekmény szövetén ásítozó lyukakat, a sablonos karaktereket és a közhelyes dialógokra közhelyes alakításokkal reagáló középkategóriás sztárok teljesítményét. Különös puzzlejáték ez a film: csak addig működik, amíg nem próbáljuk meg összeilleszteni a darabjait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9329