KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Next

Pápai Zsolt

Next – amerikai, 2007. Rendezte: Lee Tamahori. Írta: Philip K. Dick novellájából Gary Goldman és Paul Bernbaum. Kép: David Tattersall. Zene: Mark Isham. Szereplők: Nicholas Cage (Johnson), Julianne Moore (Ferris), Jessica Biel (Liz), Thomas Kretscmann (Smith). Gyártó: Revolution Studios / Saturn Films. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 96 perc.

 

Philip K. Dick írásaival gyöngyöket szórt Hollywood elé, amiket a helyi producerek újabban növekvő étvággyal csipegetnek fel: ha munkáinak ontológiai irányultságát nem is tekintik szalonképesnek, történeteinek alapötletére mind gyakrabban vevők. Mostanára gyakorlattá lett Dick műveinek lecsupaszítása, sorozatban készülnek az olyan alibifilmek, amelyekhez csupán inspirációként, és nem adaptálandó anyagként szolgálnak írásai. A Különvélemény vagy A felejtés bére után a Next is ilyen, mélynek nem mondható, ámde végig feszült akcióthriller. Úgy fest, mintha a tavalyi keltezésű, hasonló témájú Déja Vu című Scott–Bruckheimer-mozi farvizén született volna, azt idézi szolidabb kiadásban.

Az aranyember című elbeszélés örvén készült film veleje igazi dicki paradoxon, amely a filmbeli protagonista, Chris Johnson megfogalmazásában a következőképpen hangzik: „Ahányszor látod a jövőt, az megváltozik – mert láttad, és ez mindent megváltoztat.” Johnson különleges – prekognitív – képességű bűvész, lát minden eseményt, aminek köze van a személyéhez, két perccel annak bekövetkezte előtt. Amikor a titkosszolgálat tudomást szerez egy Amerikát fenyegető atomtámadásról, megpróbálják megnyerni maguknak a férfit, hogy segítsen a terroristák és a bomba felkutatásában. A Next lényegében a világ megváltását illetően vonakodó, ehelyett inkább érzelmi életének rendbetételével bíbelődő hősnek a kálváriáját meséli el, feszes thrillerkeretbe helyezve.

Ritmusa és a lendülete löki hajszállal a tucatmozik fölé a némileg inkoherens sztorijú filmet. Lee Tamahori (Mulholand – Gyikos negyed, Halj meg máskor!) rendező a klasszikus thrillerformát szórványos Kubrick-idézetekkel (Dr. Strangelove, Mechanikus narancs), Jessica Biel – finomkodóan kitakart – idomaival, valamint rendhagyóbb akciókkal igyekszik turbósítani, és erőfeszítéseit néhol siker koronázza: a hegyoldalban lezavart menekülés-szcéna igen jól mutat a vásznon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9116