KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Románc és cigaretta

Kassai János

Romance and Cigarettes – amerikai, 2005. Rendezte és írta: John Turturro. Kép: Tom Stern. Zene: Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown, Engelbert Humperdinck. Szereplők: James Gandolfini (Nick Murder), Susan Sarandon (Kitty Kane), Kate Winslet (Tula), Steve Buscemi (Angelo), Christopher Walken (Bo). Gyártó: United Artists. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 115 perc.

 

Van abban valami bizarr, amikor a musicalekben egyszer csak minden előzmény és átmenet nélkül dalra fakadnak. Minderre az inkább színészként ismert John Turturro (Holdfényszelence, A nagy Lebowski) – akinek ugyanakkor nem ez az első rendezése – remekül ráérzett és még rá is erősített paródiájában, melyben a szélsőségekig és az abszurditásig vitte a musical elemeit. Hiszen mi is lehetne annál nagyobb képtelenség, mint hogy a James Gandolfini alakította szerelmes melós (név szerint Nick Murder) – miután felesége rájött, hogy szeretőt tart – kimegy busongani az utcára („Mit ér a férfi szerelem nélkül?”), ahol még az utcaseprők is csatlakoznak hozzá, és táncra perdülnek nagy bánatukban?

A házasságtörés lehető legbanálisabb sztoriját a rendező azzal teszi idézőjelbe, hogy a párbeszédbe vagy dalszövegbe foglalt ordas nagy közhelyeket és kliséket zamatos alpári mondatokkal egészíti ki, hiszen a Románc és cigarettában főszerepet kapó óriási, mindent elsöprő érzelmek inkább övön alulról, mint felülről motiváltak (hősünk egy fehérneműárusként dolgozó közönséges és mocskos szájú vörös démonnal lép félre).

A musicalek sokszor kreált, hamis világának valószerűtlensége többek közt olyan apróságokkal kap további fricskát, hogy Murder egyik későkamasz korú lányát az az Aida Turturro játssza, aki a valóságban egyidős Gandolfinivel (és a Maffiózókban történeseten a húgát alakítja). S hogy ez a művi világ kerek legyen, arról ezenkívül a hajuknál fogva előrángatott dalok és a nem kevésbé erőltetett, könnyes-sziruposra vett zárás gondoskodik – bizonyítva, hogy munkáját Turturro (szerencsére) egy percig sem vette komolyan.

A végeredmény ennek köszönhetően olyan lett, mint egy rossz, de szórakoztató film vicces pillanatokkal és a legjobb, igen változatos zenékkel (Janis Joplin, Elvis Presley, Cyndi Lauper, Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown). Olyan, ami a paródiák helyett leginkább a musicalek legelszántabb rajongóinak fog mindennél jobban tetszeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8827