KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajrá Ecsebeszte!

Barotányi Zoltán

Aupa Etxebeste! – spanyol–baszk, 2005. Rendezte: Asier Altuna és Telmo Esnal. Írta: Asier Altuna és Pablo Bueno. Kép: Javier Aguirre. Zene: Javi Pez. Szereplők: Ramón Aguirre (Patrizio), Elena Irureta (Maria Luisa), Paco Ságarzazu (Luziano), Iban Garate (Inaki). Gyártó: Irusoin/Alukatsu. Forgalmazó: Szimpla City. Szinkronizált. 96 perc.

 

Fenn az ernyő, nincsen kas – tartja a régi magyar szólásmondás, s körülbelül ez a kiinduló szituációja Asier Altuna baszk nyelvű (!) filmjének is. A főhős Patrizio Etxebeste egy baszksapkát (barétot – nem svájcisapkát!) készítő cég vezetője, a helyi közösség megbecsült tagja, a polgármesteri cím nem is oly titkolt esélyese, látszólag megcsinált ember – valójában a teljes anyagi csőd szélén áll, kiemelt helyen a banki feketelistán. Közismert vígjátéki szituáció ez: fenn kell tartani a látszatot, ezért kitartóan színlelni kell – nem szükséges tovább ragozni, már ennyiből  ismerős lehet e helyzet a hazai néző számára. A rendező nyilatkozata szerint a film sztorija megtörtént eseten alapul, valószínűleg ezért is annyira abszurd: az Etxebeste-család éppen nyaralni készült, mikor beüt a krach, amit titkolni kell, tehát titokban hazautaznak, és behúzott függönyök mögött, lehetőleg minél nagyobb csöndben (természetesen pénz és ennivaló nélkül) otthon „nyaralnak”. A szituációk szinte maguktól adódnak – az alkotók becsületére váljék, hogy diszkréten és ízléssel élnek az alkalmazható filmes eszköztárral. A pletykás, leskelődő szomszédasszony kicselezése, az Etxebeste-fiú számára ellenállhatatlanul csábító, szép szomszédlány becserkészése s legfőképp a kövér perzsamacska elejtése és feltálalása kötelező, kihagyhatatlan elem, és persze a vérhülye betörőknek s nyomukban a népségnek/katonaságnak (bocs: rendőrségnek) is meg kell érkezniük – a karakterek jól kitaláltak, s a színészi játékra sem lehet panasz. Az efféle filmek átka, hogy úgyszólván lehetetlen befejezni őket: tulajdonképpen ezt sem sikerült, de hát a fene bánja – másfél órán át garantáltan jól szórakozik, aki beül a moziba. No és még valami: már csak a baszk nyelv kedvéért is érdemes szemügyre venni a Hajrá Ecsebeszté!-t – ritka szép dallamos nyelv, valószínűleg még a káromkodás is úgy hangzik baszkul, mint egy hazafias poéma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8732