KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az asszony is ember

Gervai András

 

Ez az eredetileg a tv-nek készült vígjáték (?) a női egyenjogúság napjainkban divatos, kétségtelenül fontos és aktuális témájával foglalkozik – sajnos bántóan hiteltelenül és elviselhetetlenül unalmasán. Az alaptörténet meglehetősen semmitmondó: színészfeleség – Angelica Domröse alakítja – 15 évi házasság után váratlanul rádöbben, hogy kapcsolata férjével elszürkült, s kitörve a „babaotthon” zártságából, komformista légköréből, állást vállal, sofőr lesz. A szerepek felcserélődnek, most ő hagyja társára a háztartás és a gyereknevelés ezernyi nyűgét, s ő fordul lefekvés után rögtön a fal felé. A befejezés, akárcsak a korábbi „fordulatok” is, erőszakoltnak hat: a hősnőnek a termelésbe tett kirándulása fiaskóval végződik. Mint dolgozó nő sem tudja magát teljes értékű emberként elfogadtatni; elismerést nem a munkájával, csupán csinosságával, női mivoltával szerezhet. Inkább felmond tehát, s vissza akar térni a családi tűzhelyhez.

A tanmese cselekménye vékonyka, dramaturgiai gépezete pedig alig vagy sehogy sem működik. Igazi művészet, ahogy e napjainkban játszódó, úgynevezett mai tárgyú műből az alkotóknak a legfontosabbat, a valóságot sikerült eltüntetniük. A környezetrajz mindvégig élettelen, díszlet csupán, a figurák és dialógusaik pedig papiros-ízűek. Valójában a nő társadalmi helyének, szerepének problematikája legfeljebb annyira izgatta az alkotókat, mint egy szalonvígjáték szerzőiét. Mert lényegében se erről a kérdésről, se másról nincs semmilyen közlendőjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8123