KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aki mer, az nyer

Peredi Ágnes

 

A mesét mindig szeretjük. Szeretjük elhinni, hogy a jó, mondjuk az ifjú királyfi, ezer veszélyen át is győz. Az pedig cseppet sem baj, hogy a királyfi történetesen favágó brigádvezető a tajgában, és helikopteren közlekedik. Ettől még tökéletes mesehős. Délceg és szőke, ereje rettenthetetlen, s csibészes derűje magával ragadó. Bárkit meggyőz arról, hogy neki minden sikerül, mert mindent mer. Szandálban mászkál a hóban, ki mer állni versenyre a zsonglőr ügyességű kanadai favágókkal, ki mer ugrani a száguldó helikopterből, de ez még mind hagyján!

Meg meri mondani, ha valaki rosszul dolgozik, mer példát mutatni és mer igazat mondani egy lakkozó, demagóg tévéműsorban. Tisztasága, hite és ereje akkora, hogy a ráomló fa megáll a levegőben. Egyszóval vidámak lehetünk.

Valami mégis kedvünket szegi. Nem az, hogy a tempó időnként lelassul, hogy hellyel-közzel dalra fakadnak, amikor a néző enélkül is egész jól ellenne, még az sem, hogy a szereplők kissé szabványszerűek – egy mesében ez mind megbocsátható. Csak hát – kilépve a vetítőteremből kénytelenek vagyunk belegondolni a mese igazsága és a valóság közötti különbségbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6977