KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kenyér, arany, fegyver

Deli Bálint Attila

 

Gaszparov hű magához: ismét kalandfilmet forgatott. Ám, ha erény a hűség, olykor a hűtlenség gyümölcsözőbb, s a rendező easternjében épp hűtlensége az öröm. Elsősorban a két éve megismert Gaszparovhoz lett hűtlen, amikor A szökött fegyenc című gyenge bűnügyi történettel jelentkezett.

Új filmjében, műfajt váltva, nemcsak avatottan nyúl a vadnyugati filmek formanyelvéhez, de nyíltan is, s ráadásul rugalmasan építi be egy gyökeresen eltérő mítosz kereteibe. Az ellátási gondokkal küszködő, polgárháborús főváros gyermekintézetének kenyérgabonával, bankpénztárának aranytömbökkel való megsegítése, nem maga a tanulság, hanem, mint illik, csak szüzsé, melynek viszonylag jól járható dramaturgiai útvonalán a rendező mitizálásra alkalmas magatartásformákat tud bemutatni. A magányos hős rezignált és pa-tetikus változatait (a névtelen párbajhőstől a névtelen katonáig) új konvenció váltja föl: a kollektíváért vállalt kollektiv névtelenség mítosza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6735