KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harmadik királyfi

Vanicsek Péter

 

Amint azt az első pillanattól fogva sejtjük, a leghálásabb szerepet a mesebeli igazságszolgáltatás utóbb-szülötti jogén a várható sztár, a címszereplő kapja. Ám, hogy a mese izgalmas legyen, a rendező Antonín Moskalyk mindjárt az első képsorban eltünteti az egyes számú királyfit. A másik kettő csak ezután születik. Méghozzá – mint ahogy az jósolva vagyon – Jaroslav és Jaromir ikrekként látják meg a napvilágot. Gyorsan cseperednek, apjuktól megtanulják az uralkodás elengedhetetlen tudnivalóit, a fegyverforgatást, a lovaglást, de mindenekelőtt a korai gazdaságpolitika legfőbb tézisét: egy királynak a holnapra is gondolnia kell, a kenyér negyedéből tartalékalapot kell képeznie.

Az álmodozó Jaromir csakhamar útnak indul egy festményen megpillantott gyönyörűséges leányzó felkutatására. Ő a Gyémánt-sziklák hercegnője, akihez egykoron az ikrek bátyja is elindult. A királyfinak három próbát kell kiállnia; de gyarló révén, már az elsőnél elbukik, a csillogó kövek csábításának nem tud ellenállni, s kősziklává válik.

Jaroslav – a harmadik királyfi – (egyébként a női bájak hódolója) rosszat sejt, s testvére nyomába indul. Rájön, hogy a Gyémántszikláknak két hercegnője van; ők is ikrek. A lába alá kerülő színes köveket olyan undorral dobja el, mintha csak tudná: egy üveggyár évi termelése hever a lábai előtt. Jaroslav állhatatossága, már ami a gyémántokat illeti, eredménnyel jár: két testvére ismét testet ölt, és a Gyémánt-hercegnők is párra találnak. Csak hősünk nem bír a vérével, a mutatványos lányokkal távozik a bokrok mögé, azt az uralkodói bölcsességet   hagyva ránk: egy királynak a holnapra is gondolnia kell.

Ismét egy mese, amelyet felnőttek készítettek – felnőtteknek. Meglehet, a hagyományos meseforma felbontása tudatos alkotói fogás, ám kötve hiszem, hogy a hivatalnok-típusú király, a második műszak terheitől elgyötört királyné, vagy akár a többi hős felgyújtaná a gyerekek képzeletét. S azt is kétlem, hogy jól értelmezhető számunkra a film tanulsága, mely egyébként a mai nehéz gazdasági helyzetben sem elhanyagolható: holmi talmi gyémántoknál jóval nemesebb Jaroslav példája, a... na, hogy is mondjam?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6438