KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Micsoda csapat!

Turcsányi Sándor

Patafüst: hamar oszló homály baseball bikák bágyadt galoppjának nyomában. Most lányok, asszonyok: baseball libák. Ez sem pipafüst.

Míg hős fiaik a tengeren túl, a világháborúban, hős lányaik a sportpályán, addig a kripli mozibajárók a nézőtéren gyötrik magukat. Az első összamerikai női baseball bajnokság szép, igaz történetét, ím megismerhetjük mi is. Képedj, rettenj, ostoba hímsoviniszta, a nő is bika. (Sőt.) Akinek még ma is természetesebb a vízipólózó delfin, a hokizó mackó, mint a női kalapácsvető, jégkorongozó, hát másfél óráig szégyellheti magát.

Van western, van road movie, van sportfilm. Van női western, női road movie, női sportfilm. (Olyan ez, mintha lenne vécé és női vécé.) A legképtelenebb ostobaság az ilyen típusú filmek kapcsán – mint legutóbb Thelma és Louise esetében – feminizmust kiáltani, mikor pontosan az ellenkezőjéről van szó. Az amerikai film már számtalanszor kiderítette s bebizonyította nekünk: a néger is, a nő is, a ló is ember. Most is megteszi.

Egy átlagos filmet kétszer-háromszor fejeznek be. Hagyományokat kevésbé tisztelő példánknak vagy kilencszer van vége, mire felgyulladnak a lámpák. Elvesztik a bajnokságot a lányok, ünnepelnek az ellenlányok. Azért a mieink sem adják fel: együtt maradnak. Hazatérnek a legények – akkor is együtt maradnak a lányok. Házasság köttetik, gyermek születik, s – ki hinné? – fölnő... Ez így megy egészen a nyugdíjas baseball matrónák első világtalálkozójáig. Végül is megfejthetetlen, honnan kerül elő a stáblista.

A filmet Miroslav Ondriček fotografálta. Nagy kunszt, én tréfás rímeket írok egy sírkövesnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=620