KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Süsü, a sárkány

Faragó Zsuzsa

 

Süsü, a sárkány, zöld frottírból van. Lehet, hogy ez nem meglepetés azoknak, akik színes tévén nézték az egyfejű sárkány kalandjait, Süsü „anyagszerűsége” mindenesetre a vászonra kivetítve érvényesül igazán. így aztán az engedetlen felnőtt néző elkanyarodik a lassú folyású mesétől, és az életszerű környezetet kezdi vizsgálni: vajon miből van? Miből van a fű, a falevelek, a sárkány szájából áradó tűz? S az engedetlen felnőtt néző azt tapasztalja, hogy ami csak lehet, önmagából, vagyis: fűből, tésztából és tűzből van.

Csak éppen Süsü készült frottírból. De nem csak kívül, belül sincs „sárkányból”: tehát nem sokfejű, nem vérszomjas, nem félelmetesen csúnya. Ezt veti szemére egy felnőtt néző, Popper Péter ( Filmvilág, 1985. 7. szám), ezt a másságot, és hiányolja Süsü történetéből a népmesék világképét, a Jó és a Gonosz összecsapását, mondván: a mese a világ alapigazságait képezi le a gyereknek, és bizony, a világban működnek gonosz erők.

Pedig ebben a filmben egyébként felsorakozik a klasszikus mese sok kelléke: öreg király, fele királyság, szép királylány keze, lovag királyfi, és itt van a Gonosz is – a szomszéd királyság Torzonborz nevű, hataloméhes uralkodója, akinek sötét fondorlatán épp a Jóság és Szeretet: a gyermek királyfi és a gyermekszívű behemót Süsü győznek.

Paradoxonnal éri el tehát hatását Csukás István meséje, Szabó Attila bábfilmje, kiforgatja az ismert képletet, fölborítja a „szereposztást”. Ha a mélyére ásunk ennek a derűs és hálaistennek igen kevéssé didaktikus történetnek, ott találjuk a tanítást a különbözés jogáról. Arról, hogy a csúnyaság, a kicsiség, a nagyság, az egy vagy éppen ellenkezőleg, a többfejűség, egyszóval: a másság nem minősít. Csak megjelöl. S ez ellen a megjelöltnek oly nehéz küzdenie. Légy toleráns! – üzeni a film, s mielőtt levágnád a sárkány fejét, kérdezd meg, szereti-e a pillangókat. E mondandóval aratott mostanában példátlan sikert egy Süsünél ezerszer csúnyább és ijesztőbb, de ha lehet, még gyermekibb bábu, E. T. is.

A Süsü, a sárkány nem új, hanem a régi tévé-epizódok majdnem döccenésmentes összeillesztése, de mert tudom, hogy esti mese-korában Süsüt imádták a gyerekek, nem lehet kétséges, hogy így egyben, másfélórás formában is sikere lesz. És mert számomra rém rokonszenves, ahogy a türelem és nyitottság jó erői legyőzik benne a Gonosz türelmetlenséget, ahogy az életben oly ritkán, hát a felnőtt nézőknek is hasonló meséket kívánok. Ezért aztán a film kevésbé dús fantáziáját a kiállításban, lassúdad folyását a meseszövésben is könnyedén megbocsátom. Éljen a mai mese!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6001