KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bűn szépsége

Tamás Amaryllis

 

®ivko Nikolić – témájában szinte szürreális filmjének – hősei a régi világ szülöttei, de már az újtól érintettek. A sorscsere sokkoló élménye – a hegyi faluból egy nudista szigetre kerülő – fiatal pár mélyen gyökerező biztonságérzetét ingatja meg. A szokatlanul szabados közegben nincs semmi, amiben megkapaszkodhatna, otthonra lelne a „hűségre rendeltetett” feleség és a bezárt világú férj. Világképük, tradíciótiszteletük maga a rend, az illem. A szabályok határait átlépve a titok hívóerejének, az ösztönvilág démonainak engedelmeskedve, csak az asszony – öntudatlan – ösztönvilágát érinti meg a teljesség sejtése.

Valódi emberi közelségre vágyva, fenségesnek látja az angol párt (az ő bungalójukat takarítja a szigeten), akiknek életeleme az intimitás, a szenvedélyes testi összetartozás. Megérzi a gyengéd, méltóságteljes életvezetést a szabálytalanban, a megbotránkoztatóban. Egyre inkább azonosul az „idegenekkel”, megérti és elfogadja a csábítást, s a mefisztói pár elkalauzolja „az égnek minden csillaga és a Földnek minden öröme” felé – Sóvárgása az életörömre katarzist indít el benne: megéli bezártságát, az élet szépségétől megfosztottságát. Férje csak a kirekesztettség élményéig jut el, s a tradíciótisztelet, engedelmesség kelepcéjében az életörömre sóvárgással szembekerülve önmaga ellen fordítja a rituálét, amelyben a falu törvénye jut kifejezésre. Gúnyos, meghökkentő paródia?... Ki vagy mi él bennünk?...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5383