KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álomszerelem

Tamás Amaryllis

 

Jenny, ennek az angol ifjúsági filmnek a hősnője szerencsére még nem a kibontakozóban levő szexuális ellenforradalom képviselője, nem az „új szüzesség” ideológiáját, a „fehér szerelem” nyugaton egyre divatosabb programját hirdető szexmentes modellje. Ellenkezőleg: erotikus megjelenésű, Isaura-mosolyú angol diáklány, aki „előre megfontoltan” keresi Párizsban az önfeledt szerelem mediterrán melegét. Párizsban, „ahol minden megtörténhet, ahol mindent ki kell próbálni”. Jenny azonban a megtévesztő rámenősség mögött romantikára vágyódó, sőt romantikát követelő nő. A választott építészhallgatón, a férfimanökenszerű Jean-Philippe-en az udvarlás, a hódítás maradványmítoszát kéri számon egyre megátalkodottabban. Végül is az „álomszerelem” beteljesül, kicsit zűrzavarosan, kicsit kínosan. Az áhított nászéjszaka helyszínéül Nils, a bátortalan norvég évfolyamtárs (a kettes számú partnerjelölt) sebtiben kölcsönkért otthona szolgál. Érzéketlen és kegyetlen kérés, de Nils nem vár cinikus vagy cinkos magyarázatot Jenny től. Miért is várna; az önzetlenség, a türelem, a szeretet fontosságát még nem fedeztük fel újra, ennek a tradíciónak a restaurációja még odébb van.

A történet abszolút főszereplője a Jennyt vendégül látó francia Peroche família: „jószándékú”, ám elviselhetetlen korlátoltságuk a világ bármely pontján ismerős lehet, a színtelen-vágytalan lét öntelt és könyörtelen hittérítői mindenütt ugyanazt az egyen-szürke jellemet viselik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5261