KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átok

Teszár Dávid

 

A kóros ötlettelenségben szenvedő Hollywood ezidőtájt kezd igazán ráállni az ázsiai sikerfilmek újraforgatására. Az óriási üzleti haszonnal kecsegtető bűncselekmény-sorozat A kör remake-jével indult, s mivel az eddig négy darabot számláló Ju-on sorozatot a Ringuhoz mérhető hisztéria jellemezte, e horrorhistória sem kerülhette el szerencsétlen sorsát. Megjegyzendő, a közeljövőben nemcsak japán kasszasikerek kerülnek amerikai kivégzőosztag elé: többek között a dél-koreai Oldboy-t, és a hongkongi Szigorúan piszkos ügyeket is újrahasznosítják.

A sztori a harmadik részt (Ju-on: The grudge) veszi alapul, szinte annak jelenetről jelenetre történő tükörfordításáról beszélhetünk – ugyanazon japán környezetben, csak amerikai színészekkel. Klasszikus obake yashiki (kísértetlakta ház) történet ez, amelyben a Földön ragadt nyughatatlan lelkek kísértik az elátkozott házba betévedőket. Sam Raimi cége nemcsak a remake jogát, de magát az egész szériáért felelős Takashi Shimizut is megvette magának: hangulatteremtés terén ez mindenképpen a mozi előnyére válik. Meglepő és egyben dicséretes, hogy nem vasalták élére a narratívát, nem adták meg a szokásos engedményt az amerikai nézőknek: megtartották az eredeti film precíz, jól átgondolt mozaikos szerkezetét. A gigantikus szakadék, az Amerika-kompatibilitás másutt keresendő: az ijesztgetés mérsékeltségére már előre a PG 13-as korhatár-besorolás, a színészi mélységekre pedig a főhőst játszó tiniikon Sarah Michelle Gellar neve figyelmeztet. Így válhat a roppant rémisztő, igen hatásos Ju-on 3-ból a hígítás során ízét vesztett, az eredeti ismeretében tökéletesen érdektelen pancs. Ironikus módon azonban még így is nevetve veri kenterbe hasonszőrű amerikai társait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4833