KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fűrész

Kárpáti György

 

A Texasi láncfűrészes mészárlás és az Evil Dead – Gonosz halott 2 óta valamelyest kibővült és átalakult a (lánc)fűrész használatára vonatkozó ismeretünk, s bár ezúttal csupán egy kézifűrész kap a történetben szerepet, de azt az említett zsáner-remekekhez hasonlóan újfent emberi hús és csont kettévágására szánták. A Fűrész című low-budget kamara-thriller a Hetedik és a Kocka nyomvonalán haladva egy eszelős sorozatgyilkos pszichológiai játszadozásairól szól. Az arctalan, s csupán eltorzított hangját hallató őrült legújabb áldozata egy sötét raktárban, radiátorcsőhöz bilincselt két férfi. Diktafonra felvett üzenete világos és egyszerű: amennyiben egyikőjük (egy orvos) határidőre nem végez a másikkal, úgy búcsút mondhat családjának és feltehetően saját életének is. A gyilkosságot nehezíti, hogy a végrehajtáshoz szükséges pisztoly elérhetetlen távolságban van: a helyiség közepén, egy vérbefagyott hulla kezében. Ezért van szükség a fűrészre, mellyel a doki kettévágja lebilincselt lábát, elkúszik a pisztolyig, lelövi a másik férfit, s jó esetben segítséget kap, mielőtt elvérezne – feltéve, ha ezt az egészet képes megtenni családja érdekében.

A Fűrész akkor válhatna igazán emlékezetes thrillerré, ha a rendező képes lett volna az egész történetet a klausztrofób belső térben hagyni, s a feszültséget a szinte nullára redukált lehetőségek között fenntartani. Más koncepcióval, erőteljesebb színészi játékkal mindez megvalósítható lett volna, ám a direktor ehelyett a lineáris elbeszélést flashbackekkel szabdalja fel, melyek újabb és újabb információkkal gazdagítják ismereteinket, motivációkat, indítékokat árulnak el, miértekre válaszolnak, de megtörik a négy fal és a tudatlanság kínálta suspence lehetőségét. A felszabaduló játékidőt pedig jobb híján a zsáner jól ismert és korábban bevált kliséi töltik ki (zsigerig ható mészárlások, harsogó progresszív rock, valamint egy felesleges rendőrpáros-epizód).

Szerencsére a kiszámíthatónak tűnő dramaturgiát a végén egy csavar zárja, megmentve a történetet attól, hogy elvérezzen, mint a szoba közepén heverő szerencsétlen hulla – s egyben hollywoodi módra lehetőséget nyújtva a már idén esedékes folytatás számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4829