KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Renegátok

Gáti Péter

 

Az amerikai film már-már ki-apadhatatlannak tetsző „indianos” vonulatának eme párját ritkító újabb állomása láttán máshoz sem érez kedvet az ember, mint a kajánkodó megjegyzéshez: ilyen indiánok pedig nincsenek. Nem mintha a nagyvárosi rablópandúr téma elrongyolt motívumaiból összehordott történet sápadtarcú hősei jobban járnának: ők ugyanis a filmes krimik rezervátumának jól ismert őshonos figurái.

Jack Sholder rendező opusza annyira ötlettelen és minden – hullahegyekkel, autós ámokfutásokkal és ripityára lőtt kirakatüvegekkel tarkított – látszat ellenére annyira vérszegény cselekménnyel megvert, hogy a korrumpálható rendőrök, a gonosz ékszerrablók és az ezúttal ismét magányos zsaruval szövetkezve őket üldöző hallgatag rézbőrű párviadala unalmasabbra sikeredett, mintha valaki a kamera elé állva, monoton hangon egyszerűen csak felolvasta volna a forgatókönyvet. Egyetlen „színfoltja” ennek a futószalagon gyártott terméknek az indiános „népi motívum” kirívó hamissága. A kevés szavú, hagyományőrző, szilárd erkölcsi érzékű, bátor és rettenthetetlen indián közhelyét a rendező olyan tökélyre fejlesztette, hogy – feltehető szándékai ellenére – a nézők már-már vígjátékra fognak gyanakodni. A Renegátok című filmen azonban még ez sem segít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4203