KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mi az, hogy CPB?

N. N.

 

A CPB, az amerikai Közszolgálati Műsorszóró Társaság nevének angol rövidítése, (Corporation for Public Broadcasting). Eredete és gyökerei visszanyúlnak a rádiós oktatóműsorok megszületésének őskorába. 1917: Wisconsi Állami Egyetem, de valóságos születésnapja: 1968. március 27. Az amerikai kongresszus az előző évben elfogadott Műsorszórási Törvény nyomán olyan, nem profit orientáltsági magánvállalkozást hozott létre, amelynek feladata: magas színvonalú oktatási, információs és kulturális-művészeti rádió- és televízióműsorok készítésének támogatása.

Nem műsorgyártási tevékenységről van szó, hanem 314 rádió és 340 tévéállomás munkájának átfogó támogatásáról. A CPB nem csak pénzt ad műsorok elkészítésére, hanem összehangolja a szakemberképzést, a műszaki fejlesztést, a nemzetközi és koprodukciós tevékenységet.

A valamivel több, mint 1 milliárd dolláros éves költségvetésből a szövetségi kormányzat 16%-ot vállal magára. A teljes összeg 49%-a adóbevétel.

A több, mint 82 millió amerikai televíziós háztartás 98%-ában fogható a közszolgálati tévéállomások műsora és főidőben is átlagosan legalább 3% nézi, 1989-ben naponta átlagosan 2 óra 9 percet. Ugyanebben a szezonban a heti átlagos nézőszám 90 millió ember, ez megközelítőleg a teljes lakosság 40%-a. Két legnézettebb műsoruk a nálunk is ismert Sesame Street és a Nova sorozat. Az előbbit az összes televíziós háztartás 13%-a, az utóbbit 11%-a nézte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4136