KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tél foglyai

Tamás Amaryllis

 

Az erőskezű zsarnokra vágyó gyenge jellem – amikor elfogadja és kiszolgálja zsarnokát – maga is felelős a lappangó, majd kitörő rémségekért. A tyrannus ez alkalommal egy hivatásával visszaélő, embervadász pszichiáter. Dr. Joseph Lewis áldozataitól gondosan  megkoreografált elpusztításuk fegyelmezett elviselését várja el. Orvosi teljhatalma egyszemélyes diktatúrává züllött, volt betegei közül szemeli ki üldözöttjeit. A másik leigázásának alattomos vágyához a pszichiáteri praxis adja az eszköztárat. Arthur Penn elmegyógyásza ugyanis szenvedélyes mestere a csapdaállításnak. A sötét manipulációiba bevont gyanútlan színésznőre is „törvényesen” mérhet erőszakot, hiszen tudja, a pszichikai zsarolásra a legritkább esetben derül fény. Az a régi igazság, – hogy aki őrzőjének, fogvatartójának nem szegül ellen, hóhérjától nem szökik meg, a gyávaság bűnéért lakol, – e film tanúsága szerint is némi kiigazításra szorul. A Bonnie és Clyde, A kis nagy ember rendezőjének története talányos s szomorú véget ér: színésznő hőse életbátorságáért cserébe testi-lelki egészségét, egész addigi félelemmentes életét veszíti el. Hétköznapi fasizmus, személyes szabadság, emberi méltóság – a válasz a legfontosabb kérdésekre mindenkinek a saját sorsában rejlik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4034