KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bölcsek kövére

Harmat György

1963-ban Jerry Lewis, Amerika egyik legnépszerűbb komikusa (nálunk akkor szinte teljesen ismeretlen, hiszen nem játszották egyetlen filmjét sem) megrendezte az ütődött professzort, saját – kettős – főszereplésével. Az alapötlet nem új: egy tudós kipróbálja magán azt a csodaszert, melynek létrehoztán éppen fáradozik. Kialakul egy másik Énje, s ettől kezdve dupla személyiségként él tovább.

1996-ban Eddie Murphy (világszerte népszerű komikus, nálunk is) egy Shadyac nevű úrral megrendezteti a Lewis-produkció remake-jét, saját – többszörös – főszereplésével. A cím marad: The Nutty Professor. (A magyar cím nem ennek fordítása, a legjobb, ha nem is említjük.) Murphy átiratában a tudós kövér, minden képzeletet felülmúlóan kövér. Eme alak nemcsak a tökélyre fejlesztett „testmaszk” miatt válik emlékezetessé, hanem annak okán is, hogy a színész pompás karaktert domborít belőle. A „varázsital” hatására létrejött sovány Én jóval szokványosabb: az a fékezhetetlen mitugrász, akinek a Murphy-figurát eddig ismertük, csak szükségtelen túljátszásokkal. S ha ez mind kevés: ő alakítja a professzor egész – nem éppen szalonképes – családját.

Jópofa és erőltetett, szellemes és szellemtelen jelenetek váltják egymást, ügyesek a trükkök, ez idáig rendjén is lenne, ha a film kevésbé volna alpári. A kövérség mellett ugyanis a másik alaptéma: a szellentés. Mégpedig páratlan variációgazdagsággal érkezik gyerektől és felnőttől, ebédlőasztalnál és utcán, kicsiben és nagyban (a King Kong-méretű alfél támasztotta szélvihar), beszélnek róla és hallatják, sőt... Szeretném remélni, nem ennek köszönhető, hogy e produkció a komikus legnagyobb kasszasikere évek óta. Az ilyféle motívumok művészi felhasználása lehet indokolt (John Waters, Monty Python stb.), az ízlés Murphy-féle alászállása most azonban egyszerűen siralmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=390