KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rokon

Harmat György

 

A spicli is ember. Sőt: a rendőr is az. Ketten együtt pedig különösen. Nemcsak szakmai együttműködésük (a kábítószerárusok lefülelésében) eredményes, mindennapjaik egyébként is összefonódnak (ismerik egymás családját, ha kell, segítenek egymáson stb.). Eme sajátos baráti- és munkakapcsolat leírása – és úttörő módon a középpontba állítása – Alain Corneau filmjének fő érdeme. A remek Alain Chabat és Patrick Timsit a filmszínészi játék magasiskoláját nyújtva, bővérű „ál-eszköztelenséggel” hozza közel hozzánk a rendőrt és besúgóját, e két ellentmondásosan rokonszenves alakot. A „zsarufilmek” specialistája (Police Python 357, A zsaru és a szex), a neves francia „kismester” Corneau el tudja érni, hogy a rendőrségi akciók páratlanul szakszerű, részletező ábrázolása az izgalmakat fokozza, ne pedig pepecselő unalomba fulladjon. Ez annak köszönhető, hogy a két főhős összekapcsolódott életének különböző színtereit, viszonylatait példás hangulati- és cselekményegységben képes ábrázolni. Mindennek következtében a néző messze többet kap egy átlagos kriminél. Elgondolkodhat például azon, milyen erkölcsi problémákat vet fel, hogy a „rossz” és a „jó” átkerülnek egymás oldalára; hogy a rendőrség és a bűnözők „munkatársak”, sőt „rokonok”. Választhat a publikum: hogyan ítéli meg a napjainkra megszokott tényt, hogy a zsaru kénytelen a cousin (‘unokatestvér’, ez a film eredeti címe, a rendőrségi informátor francia argóbeli elnevezése) bűnös módszereivel élni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3826