KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tomb Raider

Kömlődi Ferenc

 

A Tomb Raider se kerülhette el végzetét: jó hollywoodi szokás szerint megfilmesítették, kivesézték, megszentségtelenítették. Az „eseményt” óriási csinnadrattával harangozták be, Lara-jelöltek jöttek és mentek, míg rá nem bukkantak a mellbedobással nyerő Angelina Jolie-ra. Hogy miért pont ő lett a kiszemelt, s nem egy B-szériás modell, esetleg hasonló (valószínűleg még előnyösebb) anatómiai tulajdonságokkal bíró pornósztár, csak az alkotók (?) és a marketingguruk tudják. Merthogy Jolie kisasszony színészi produkcióját – az egyetlen John Voightot leszámítva – csak a többi, valószínűleg D- és E-kategóriás aktor múlja alul. Na és a rendezés, a forgatókönyv, a produceri munka. A vizualitás csak-csak eldöcög, igaz, ennyi a minimum, amit egy mai hollywoodi mozitól elvárhatunk. Szerencsétlen egybeesések következtében, adott esetben (sajnos) a maximum is.

Hiába száguld a hősnő kontinensről kontinensre, mégis döcög a történet, kidolgozatlanok (pontosítsunk: egyáltalán nincsenek kidolgozva) a karakterek, a szokásos giccsbe hajló szentimentalizmus (apa-lány viszony), high tech csúcsbutaságok, amúgy akció akciót követ, változatos gyilok-módozatok (első, s leghatékonyabb az ősi hasba-rúgás), gigászira (galaktikusra, sőt univerzálisra) turbózott, mitikus szósszal (popularizált kabbala, popularizált buddhizmus) lebutított összeesküvés-elmélet. A szálakat – mint az utazási irodák pompás katalógusaiban – angol kastélyokban, velencei palotákban, Angkor erődtemplomaiban, örök hófedte sarki tájakon szövik. Illuminátusok a főszereplők: szegény Robert Anton Wilson, tőle is zanzásítottak a „szerzők”… Egyéb források: Indiana Jones, Mátrix stb., stb. Az eredeti Larát, a cyberhősnőt viszont elfelejtették. Kár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3418