KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legbelső félelem

Tamás Amaryllis

Őexcellenciáját, a chicagói érseket meggyilkolják, tizenkilenc esztendős menhelyi pártfogoltját gyanúsítják a tett elkövetésével. Megkezdődik az indítékkeresés.

A fegyházban a „hentesfiú”-nak becézett gyanúsított lelkének feltérképezésén pszichiáter-klasszis buzgólkodik, a pengeeszű ügyésznőtől halálbüntetés kiszabatását várja a főügyész. A védőügyvéd az érsek 60 milliós veszteséget termelő befektetései körül kezd szaglászni, s előkerül egy videókazetta is, bizonyítván, hogy az atya pornófilm-készítésben is járatos volt. A chicagói polgármester igyekszik eltüntetni a tekercset, mert kiderülne, hogy az érsek szexuális eltévelyedéséről már érkezett bejelentés hozzá – tizenegy esztendeje.

Mindenki nagyon okosnak hiszi magát, de a legagyafúrtabb a valódi gyilkos. Felismeri, hogy a tudományágak (pszichológia, pszichiátria, büntetőjog) szertehullott sokféleségét mára csak a bíróság technikai szervezete tartja össze. E tudományok legkiválóbb művelői pedig mintha régen elfelejtkeztek volna meghódolni a valóság előtt. A munka előrehaladtával az ügyvéd úr azon kapja magát, hogy feltételezései épp az igazság kiderítésére alkalmatlanok, az ítélet pedig erkölcsi és jogi zsákutca. Csak amikor az ellentmondásos személyiségű gyilkos leleplezi magát a film utolsó pillanataiban, döbben rá, hogy az értelem csak eszköz volt, a gondolkodás csak út az „ész trónfosztásához”. Nem a logika a legfelsőbb fórum.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=319