KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

2020: A tűz birodalma

Herpai Gergely

 

A sárkány figurájának a mesékben és a fantasy irodalomban egyaránt pozitív és negatív oldaláról is regéltek már. A filmiparban legutóbbi reinkarnációja a Sárkányszívben szerepelt, és nézők tömegeinek lopta be magát szívébe a Sean Connery hangján megszólaló nemes hüllő. Rob Bowman ezúttal aljas és alattomos dögöknek ábrázolja őket, akik vérengző cápák módjára támadnak a gyanútlan emberiségre, és persze csak a legbátrabbak szállnak velük szembe. Ez egy hagyományos fantasy környezetben rettentően unalmas sztereotípia lenne, ezért a készítők gondoltak egyet, és az eseményeket nem a mesés múltba, hanem a valós világ közeli jövőjébe helyezték.

Ez idáig mind szép és jó, a gond csak ott kezdődik, hogy ezen a ponton meg is állt a kreativitás: A tűz birodalma sajnos elég sablonos kalandfilm, a Mad Max II-ből visszaköszönő szituációkkal és nem túl érdekes szereplőkkel. A készítők azt is maximálisan elvárják a nézőktől, hogy egy fikarcnyi logikát se keressenek a történetben, mert azt azért elég nehéz elhinni, hogy ezeket a hatalmas madarakat az USA teljes hadiarzenáljával se lehessen kiirtani… (A sztori szerint ugyanis a sárkányok elég szép munkát végeztek a Föld lakosságának szinte totális kipusztításával: majdnem minden romokban hever.)

Marad nekünk egy rendkívül látványos (a sárkányokat elképesztően érzékletesen sikerült visszaadni) és tényleg izgalmas szörny-katasztrófa mozi, amely a Mimic – A júdásfajhoz hasonlítható talán a legjobban, csak itt nem nagyra nőtt csótányokra, hanem még nagyobb, repkedő sárkányokra kell vadászni – ezúttal harckocsival és nyílpuskával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2760