KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fülke

Nevelős Zoltán

 

Egyetlen helyszín, egy telefonfülke egy forgalmas manhattani utcán és 85 percnyi szakadatlan feszültség. A fülkében Stu Shepard, egy nagyszájú színészügynök társalog idegesen egy orvlövésszel, aki távcsöves puskájával mindvégig sakkban tartja őt, és olyan dolgokra kényszeríti, amelyeket kevésbé kényszerítő körülmények között nem tenne. Például őszinteségre, hazugságainak bevallására, saját hitványságának belátására. Stu ugyanis nemcsak ügyfelei futtatásában, hírek és álhírek adás-vételében enged meg magának hazug-félhazug trükköket, de a magánéletben is. Hiába van szép, okos felesége, a reggeltől estig tartó mobiltelefonálást delente megszakítja a film helyszínéül szolgáló fülkében, hogy onnan a lebukás veszélye nélkül fűzhesse egy zsenge színésznő fejét. Az orvlövész minderről tud, és önjelölt bíróként és véreskezű mentőangyalként úgy dönt, jó útra téríti a fiút.

A nyugdíjaskor felé járó Joel Schumacher rendező, amióta felhagyott a szuperprodukciók (Ha ölni kell;, Batman és Robin) gyártásával, kis költségvetésű, színészközpontú produkciókkal (Hibátlanok; Tigrisek földjén) ébresztett tiszteletet munkássága iránt. A fülkében a Tigrisek földjén azóta sztárrá lett főszereplője, az ír Colin Farrell találkozott Larry Cohen (Kannibál bébi; Bűnben égve) évtizedek óta érlelt forgatókönyvével, amelyről az író már Hitchcockkal is konzultált. A tíz nap alatt, valódi helyszínen forgatott kamarathriller szakmai kivitelezése átlagon felüli: a feszes cselekmény, az ötletes rendezés, a színészek megkapó játéka mind azt szolgálják, hogy a közönség kellemes borzongásban töltse ezt a másfél órát. A hatást a befejezés cseppet sem meglepő csavarja sem rontja el, csupán a moralisták kekeckedhetnek egy kicsit az őrült terroristának juttatott erkölcsnemesítő szerepen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2281