KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rocky és Bakacsin

Baross Gábor

 

Rocky, a repülő mókus, és Bakacsin, a rénszarvas az ötvenes-hatvanas évek meghatározó rajzfilmhősei voltak, mígnem 1964-ben véget ért karrierjük. Most, az ezredforduló elején – a film ugyanis 2000-ben készült, csupán a hazai bemutató tolódott át erre az esztendőre – újra szükség van rájuk, mivel rajzfilmbeli ellenségeik, a Rettenetes Vezér, Borisz és Natasa igyekeznek uralmuk alá hajtani Amerikát. Bár a történet figurái talán kevésbé ismertek a magyar néző számára – nem úgy, mint Tapsi Hapsi, aki jó néhány évvel ezelőtt a Roger nyúl a pácban című filmben igyekezett rajzfilmalakban megküzdeni ellenfeleivel –, a Rettenetes Vezér világuralmi módszere viszont ismerős lehet valahonnan. A főgonosz ugyanis létrehoz egy televíziós csatornát, a Pocsék TV-t, amelynek segítségével szuggerálni tudja az embereket: ezáltal zombivá változnak, és feltétel nélkül engedelmeskednek vezérüknek. Ám míg hőseink megmaradnak rajzfilmalakban – a legmodernebb számítógépes animáció felhasználásával –, addig ellenségeik igazi, hús-vér emberként élednek újra. Bár ne tennék, hiszen egyikük sem nyújt maradandót. A film készítői mindent megtettek a siker érdekében, ám hiába „igazolták le” Robert De Nirót a Rettenetes Vezér szerepére, neki ez csupán könnyed ujjgyakorlat, megerőltetés nélkül ismétli egykori, taxisofőri önmagát. Működnek a szokásos klisék: rajzolt hőseinknek segítője is akad, Szimpati Kati, az igyekvő FBI-ügynök, aki beleszeret egy botcsinálta fegyőrbe. Ő lesz a már megszokott „szőke nő” férfi megfelelője, ragyogó kék szemével és csillogó fogával.

Mindezekkel a vicces jelenetekkel együtt is csupán gondos iparos munka ez a film. Nagy kérdés, hogy idehaza sikerül-e megtalálnia a célközönségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2091