KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fullasztó ölelés

Vajda Judit

 

A tinivígjátékok és a tinihorrorfilmek, sőt tinihorror-paródiák után végre (?) újabb alműfaj született. Ezúttal a tinithriller zsánerével próbálják meg a mozikba csalogatni a közönség legnagyobb részét kitevő kamaszokat. A – rendezőként – a Fullasztó öleléssel debütáló John Polson biztosra ment. Filmje egy már klasszikussá vált erotikus thriller, a hasonlóan semmitmondó című Végzetes vonzerő remake-je, melynek két főbb szerepét a Reese Witherspoon (Erika Christensen)- és a Freddie Prinze Jr. (Jesse Bradford)-hasonmásverseny győztese játssza. A hatás érdekében pedig mindent bevetett, amit a rendezőiskolában tanult: vágás amúgy Eisenstein módjára, a temetői jelenetekhez komor fények, lendületes aláfestő zene. A várakozások ellenére azonban a bevillanó, gyors montázsnak, a megismételt mozdulatoknak, az időnként extrém szögekből vett beállításokank mindig van funkciójuk. Polson jól beszéli a filmnyelvet, kis túlzással még mintha a shocking és a suspense eszközeit is Hitchcocktól tanulta volna. Néha talán visszafogottabb is lehetne, mivel a sok művészkedés helyenként kezd didaktikussá válni. Főleg, hogy maga a történet is enyhén tanmeseszerű: a rossz útra tévedt, barátnőjét megcsaló férfi elnyeri méltó büntetését az életveszélyessé váló csábító személyében (így legalább a feministák is örülhetnek).

Habár Polson filmjét fent jelzett erényei ellenére nyilvánvalóan nem fogják hat kategóriában Oscarra jelölni (mint tették azt a Végzetes vonzerővel), a Fullasztó ölelés kicsit érdemtelenül sikkad el a Mindenütt nő, a Szétcsúszva és az Ali G Indahouse között. Pedig az úszómedencés szexjelenet például igazán ínyenceknek való.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2090