KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tükröm, tükröm

Tamás Amaryllis

 

Valóban szórakoztató filmet rendezett Barbra Streisand – középkorú entellektüelek bonyodalmas magányáról és társkereső félszeg kalandjairól.

Jeff Bridgest utoljára az Azok a csodálatos Baker fiúkban láttuk ilyen önironikusas vonzó férfiúnak, mint itt, örökös agglegénységre ítélt önmagának megbocsátó matematika professzorként („Az abszolút igazság” című alapmű szerzőjeként). Barbra, a Columbia Egyetem diákjajnak kedvenc, szókimondó előadója sótlan magánéletében nem az afrodiziákumok, inkább „a tökéletes falat” megszállottja a negyedik x táján. Szellemes, kedves teremtés, afféle jóságos vénkisasszony. Bravúrosan old és köt kapcsolatokat, ad tanácsot barátainak. De hetven körüli anyjának – (Lauren Bacall fanyar-bölcs alakítása Oscar-díjat nyert) – csábereje nagyobb eredménnyel kecsegtet, mint az irodalomtörténész-fenomén Barbráé. A túlkoros „bakfis” a szerelemért vívott temperamentumos törekvéseiben napról napra vereséget szenved, bár a legfortélyosabb ötletekkel próbálkozik (többek között prímszámokkal díszített mandzsettagombok ajándékozásával). Dilettáns, ám kitartó elszántsága, remélhetően, iskolát teremt az önmagukat szánó magányos balekok szerelmi továbbképzésében. Barbra ugyanis a százhuszadik perc végére – némi személyiségfejlesztő gyakorlatozás után – eléri, mit „szíve dúlt viránya régóta vár”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1457