KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tortúra

Kovács Patrik

Misery – amerikai, 1990. Rendezte: Rob Reiner. Szereplők: James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth. Forgalmazó: Bontonfilm. 107 perc.

 

A Tortúra Stephen King egyik legrétegzettebb könyve. Egyszerre álomszerű thriller (bevallottan akut drogmámorban fogant), szemérmes önarckép, valamint művész és műalkotás viszonyát kommentáló metaregény. Rob Reiner 1990-es filmverziójában az első aspektus bontakozik ki, sőt a rendezőt valójában az izgatta, miként gyúrhatna hitchcock-i kamarathrillert az alapanyagból. Így hát a Sziklás-hegységben balesetet szenvedő sztáríró (James Caan) és az őt túszul ejtő fúria (Kathy Bates) történetéből feszes szerkezetű, kiváló ritmusú mozi született, mely még távolabb rugaszkodik a horror éjsötét vidékétől, mint a regény. King nem méri fukar kézzel a rémmesébe illő motívumokat (műve félholtra éheztetéssel, csonkítással és a szadizmus egyéb formáival terheli az olvasót), Reiner azonban szűkebb kereteket szab az erőszaknak (még ha néhány pillanatot merészen is szceníroz). E megfontolásnak is köszönhető, hogy a Tortúra szerencsésen eloldódik a rémmesei talajtól. Sőt, számos értelmezést kínál: az egyértelmű freudiánus olvasat (a mozgásképtelen író óriáscsecsemővé lesz elrablója házában) mellett a férfi-nő kapcsolatok tükreként, továbbá az írói (művészi) újjászületés krónikájaként is tételezhető.

Reiner bravúrosan ütemezi a feszültséget, s nagyszerűen növeli a kiszolgáltatott főhősre nehezedő nyomást. A forgatókönyvet jegyző William Goldman precízen követi az eredeti cselekmény főbb mozzanatait, s ha némely részmegoldást illetően eltér attól, az fontos célt szolgál (például a filmben az író számára sikeres önterápiával ér fel a pokoli kaland). A cselekmény szőttesén csupán egyetlen lyuk éktelenkedik: a seriffet (Richard Farsworth) forró nyomra vezető fordulat dramaturgiailag megalapozatlan. Mindenért kárpótol azonban a színészi játék: bár Kathy Bates feladata a hálásabb, s tény, hogy alakítása maga a színészi mesterkurzus, a férfi főszerepet alakító James Caan teljesítménye ugyanúgy lenyűgöző. Míg Bates az őrület legmélyebb bugyraiba hatol, addig Caan tűpontosan jeleníti meg a páni félelem, a kétségbeesés és a tompa remény ezernyi színárnyalatát. Akárcsak Reiner korábbi King-adaptációja (Állj mellém!), a Tortúra is kisebb műremek: kötelező mindazon mozistáknak, akik kedvelik a nemesen konzervatív, egyben gondolatébresztő thrillereket. Még Hitchcock is elégedetten csettintene.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14198