KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esküvő a topon

Fekete Tamás

Top End Wedding – ausztrál, 2019. Rendezte: Wayne Blair. Írta: Miranda Tapsell és Joshua Tyler. Kép: Eric Muirray Lui. Zene: David McCormack. Szereplők: Gwilym Lee (Ned), Miranda Tapsell (Lauren), Kerry Fox (Hampton), Shari Sebbens (Ronelle), Huw Higginson (Trevor). Gyártó: Goalpost Pictures. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 113 perc.

 

Az esküvői vígjátékok többsége jellemzően háromfajta konfliktust szokott használni: egy régi szerető megjelenését (Álljon meg a nászmenet!), az utolsó pillanatban megfutamodó résztvevőt (Oltári nő), vagy a népes rokonság sajátos viselkedéséből és kulturális hátteréből adódó, áthidalhatatlannak tűnő ellentétet (Bazi nagy görög lagzi). Az ausztrál őslakos Wayne Blair harmadik nagyjátékfilmje úgy kezdődik, mintha a választottját az oltár előtt faképnél hagyó lány története lenne, majd hamarosan úgy tűnik, hogy a fehér vőlegény és az aboriginal menyasszony családja közti konfliktus adja majd a humor forrását, ám végül hőseink útja mégis másfelé visz.

Az ügyvédi praxisából nemrég kirúgott fiatalembernek, és az ellentétes karriert befutó, egy cég igazgatóságába frissen beválasztott lánynak a gyűrű átadása után mindössze tíz nap áll rendelkezésére, hogy egybekeljen. Csakhogy az ara anyja épp pár napja döntött úgy, hogy szó nélkül faképnél hagyja férjét és ismeretlen helyre távozik. A jegyespárra így új feladat hárul:  az esküvő megszervezése helyett immár az örömanya megtalálása a cél – és miközben a hirtelen döntés okán törik a fejüket, akaratlanul is elbizonytalanodnak a házasság intézményét illetően.
A romantikus vígjáték fátyla alatt valójában egy súlyos kétségekkel és valódi dilemmával megrakott film rejtőzik, középpontjában a hagyományok, identitás és közösséghez tartozás kérdéseivel. A döntő pillanatban adott válasznak nem arra, a műfajban unalomig ismert kérdésre kell választ adnia, vajon a szemben álló illető-e az igazi, hanem hogy a házasság mennyire jelent szükségszerűen függetlenedést és elszakadást. Az Esküvő a topon nagy erénye, hogy miközben ezeken elmélkedik, egy percig sem felejti el, hogy a meghívó mégiscsak egy örömteli családi ünnepre szólt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14185