KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éretlenségi

Lovas Anna

Booksmart – amerikai, 2019. Rendezte: Olivia Wilde. Fényképezte: Jason McCormick. Írta: Susanna Fogel, Katie Silberman. Kép: Jason McCormick. Zene: Dan Nakamura. Színészek: Kaitlyn Dever (Amy), Beanie Feldstein (Molly), Jessica Williams (Fine), Billie Lourd (Gigi), Jason Sudeikis (Brown), Lisa Kudrow (Charmaine). Gyártó: Annapurna Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 102 perc.

 

Amit a Nulladik óra jelentett az érettségihez vészesen közeledő fiataloknak a nyolcvanas években, majd a Spinédzserek a kilencvenes években, azt adhatja az Éretlenségi 2019 fiataljainak, egy „generációs himnuszt” – a rendezőnője kifejezésével élve. Tény, hogy annyi lendület és szeretet van ebben a 102 percben, ami egy komplett gimnáziumot feltöltene, végig érződik a filmen, hogy régóta tervezgetett szerelemgyerek. Okos coming-of-age sztorija tíz éven át érlelődött, előbb a női buddy movie-kban jártas Susanna Fogel kapta meg (Life Partners), majd a vicces női történetekért mostanában felelős Katie Silberman gyúrta át (Isn’t It Romantic), ám a végleges verzió csak a különös gonddal végbe vitt casting után jöhetett létre Olivia Wilde kezében. Látszik is, hogy a fiatal színészeknek nem kerül nagy nehézségbe eljátszani a karaktereket: mintha csak egy utolsó napra összekerülnénk egy valódi gimnáziumi osztály szerethető különceivel.

Amy és Molly, osztályelsők és legjobb barátnők, a ballagás előtti napon döbbennek rá, hogy a tanulás oltárán hozott áldozatuk teljesen felesleges volt: folyton bulizó osztálytársaik pont olyan jól teljesítettek az érettségin, mint ők. Eldöntik hát, hogy egy éjszaka alatt behozzák az elszalasztott négy évnyi szórakozást – és ezzel elindul a Los Angeles-i tini odüsszeia, ami veszélyes, izgalmas, szomorú és megható utakon viszi őket keresztül. Miután a forgatókönyvet sikerült egy évtized alatt tökéletesre csiszolni, a stáb kedvére kísérletezhetett a filmnyelvvel: akad a filmben Birdmant idéző hosszú, követő beállítás, víz alatti jelenet, musical táncbetét, sőt még stoptrükk-animáció is. A korábban videóklipeket rendező Wilde számára a zene is végig kulcsfontosságú, nemcsak a forgatás alatt szóltak állandóan a hangulatfestő számok, de a vágásnál is nagy gonddal válogatta össze az ikonikus dalokat. Mindezzel sikerült egy minden percében szórakoztató energiabombát létrehozni, amelyet végig egyben tart a kompakt és mindenkor érvényes történet. Újranézős.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14173