KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üveg

Huber Zoltán

Glass – amerikai, 2019. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L. Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.

 

Legutóbb már az is váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller a Sebezhetetlen képregényfilmes világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is könnyedén rácsatlakozhatott.

Nem is csoda, hogy az előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13994