KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csempész

Benke Attila

The Mule – amerikai, 2018. Rendező: Clint Eastwood. Forgatókönyv: Nick Schenk. Operatőr: Yves Bélanger. Szereplők: Clint Eastwood (Earl Stone), Bradley Cooper (Colin Bates), Michael Pena (végrehajtó), Laurence Fishbourne (DEA ügynök), Alison Eastwood (Iris), Taissa Farmiga (Ginny). Gyártó: The Malpaso Company, Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.116 perc.

 

Clint Eastwood látszólag megszegve a tíz évvel ezelőtt bemutatott Gran Torinóval tett fogadalmát ismét színész-rendezőként jegyez egy hasonló hangvételű elégikus bűnügyi drámát. Ám A csempész sajnos nem ér fel a nagy elődhöz. Eastwood Gran Torino utáni korszakában jellemzően igaz történeteket dramatizált (Amerikai mesterlövész, Sully, A párizsi vonat). Nincs ez másképp A csempész esetében sem, mely egy Leo Sharp (a filmben Earl Stone) nevű háborús veterán esetét dolgozza fel. A civilben kertészkedő Sharp azért működhetett drogfutárként, mert idős kora miatt a környezete nem gyanakodott rá. A kilencvenhez közeli férfit 2011-ben letartóztatták, a bíróság előtt megbánta tettét, így ideális karakter egy mélabús bűndrámához. A csempész párhuzamosan mutatja be a családjától elidegenedő, a hatóságok és a drogkartell között vergődő Earl ténykedését és a kábítószerellenes DEA nyomozását egészen az elkerülhetetlen konfrontációig.

Clint Eastwood csupán látszólag szegte meg a Gran Torinó kapcsán tett fogadalmát, mivel annak hőse, Walt még tipikus Eastwood-hős, A csempész Earlje azonban már távolról sem az. Bár ő is cinikusan viszonyul a fiatal generációhoz, ám a rendező és Nick Schenk író nem áltatják a nézőt azzal, hogy a korához képest keménykötésű antihős még egy utolsó utáni hőstettet fog véghez vinni. Akár az Amerikai mesterlövészben vagy a Sullyban, Eastwood tisztességes újságíró módjára tudósít Leo Sharp hihetetlen történetéről. Bár az alkotók behozzák a túl hosszan felvezetett drogfutár szál mellé a családi elidegenedés és az elmúlás egyébként felületesen ábrázolt témáit, A csempész csupán takaréklángon pislákol, és hiányzik belőle a Gran Torino katarzisa. Eastwood bűndrámája ugyanolyan papírízű filmriport marad, mint a rendező utóbbi években készült művei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13993